Édes Egyetlenem!
Ma van az én névnapom, ez pedig a Te utcád :-)! Fenntartással küldök Neked kedves képeket, mert eddig már küldtem vagy százezret, és látszólag egyik sem hatott meg igazán, de ezt az egyet azért például mégsem lehet kihagyni. A tábla egyébként pont azon a ponton állt, ahol télen többször is vártalak egy szál fehér rózsával a kezemben az akkor általában elég kihalt téren, a városi karácsonyfa tövében, ami számomra egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy a Te mosolyod felé innen vezet út. Szóval ha a napló százezredik szava, az azonos emelet és ajtószám meg a véletlenül éppen 77 napos csendjáték nem volt elég jel, akkor íme hozzá egy körülbelül ugyanolyan rendű újabb jelzés értékű esemény. Milyen jelekre van még szükséged ahhoz, hogy végre visszatalálj hozzám? Itt ez a blog a maga 1700 bejegyzésével, itt van ez az öt év a virtuális jelenléteddel, mert a valóságosat még mindig nem mered vállalni, itt vagyok én, az elküldött lovag, aki még levelet sem írhat Neked, ezért kénytelen ország-világ színe előtt blogolni, és itt vannak közben ezek a kis gyöngyszemek, amelyek olyan egyértelműek utalnak ránk tulajdonképpen, de valami miatt mégsem oldanak meg mindent. Hát, nem egy mindennapi helyzet, az biztos! Olvasgass, olvasgass, olvasgass, és főleg olvass ki a soraimból valami bátorítót gyorsan, mert mellettem lenne a helyed már nagyon régóta. Szeretlek, hidd el, gyere! Ha nem hiszed, ne hidd, de akkor higgyél mást, mert ha mást sem hiszel, akkor nem tudom elhinni, hogy nem hiszed el ezt. Világos beszéd, nem? De! Puszi az arcocskádra :-)!
Kis Herceged
