Édes Egyetlenem!
Jó napom volt, elég nyugis, a sok durva hétköznap után jól esett picit lazítani is. A Sóstónál vacsoráztam, a kedvenc helyemen, a Deszkás büfében, sült krumplit és lapcsánkát, ez egy nagyon bevált kombináció, amelyben most sem kellett csalódnom. Ha majd együtt leszünk, sokszor meg foglak hívni ebbe a kis tóparti kajáldába, ahol nagyon jó hangulat szokott lenni, és a festői környezet is feldobja az embert általában. Nem tudom, van-e Neked fogalmad arról, hogy mekkora nagy szerencsénk van nekünk ezzel a Sóstóval, meg a körülötte elterülő parkokkal, erdőkkel, sok olyan város van, amelyik még fele ennyire barátságos pihenő területtel sem büszkélkedhet, mi viszont akkor mehetünk ki oda, amikor csak akarunk, hisz bicajjal kényelmesen félóra, busszal pedig csak negyed óra utazást kell tenni a város középpontjából. Már rengeteg fényképet készítettem a tóról, egyet ma is, mert szép volt az ég fényjátéka, mely a vízen tükröződve még varázslatosabbá tette a tájat.
Mikor jössz el, mikor láthatlak végre? Ha akarod, találkozhatunk először a tónál is, mondjuk azon a ponton, ahol a két tó egymásba folyt régen. Egy kis híd is volt ott, amíg az új sétány meg nem épült, egyébként ott vártalak a legutóbbi születésnapomon, biztos emlékszel még, az a születésnapom telt a nyolcasok jegyében, hisz 2015-ben (2+0+1+5 = 8) éppen 53 éves voltam (5 + 3 = 8). Akkor valamiért nem jöttél el, talán Nyíregyházán se voltál, pedig emiatt igazán átszervezhetted volna az utazásodat. Ritka alkalom volt, igaz, azóta már több hasonló is elpárolgott, vagyis annyira azért még sem volt különleges. Vagy inkább azt mondhatnám, hogy sok különleges nap van, illetve szinte mindegyiknek van - vagy lehetne - valamilyen különlegessége. Például a holnapi nap lehetne arról nevezetes, hogy belépsz az időkapuba, a holnaputáni pedig arról, hogy ezúttal nem fordulsz vissza az út feléről. Vannak figyelemre méltó gondolataim, ezt már biztos többször érzékelted, és most íme, egy újabb példa rá :-)!
Nem akarom sokáig húzni, napi egy inspiráló bekezdés jár, és azt az előbbiben megkaptad. Gondolkodj rajta, de ne sokat, mert a tett egészséges színét a gondolat halványra betegíti... Shakespeare azért tudott valamit, sőt, pár dolgot még én is tudok. Például azt, hogy nagyon szeretlek, és nagyon várlak! Ideje van az ölelésnek, mondja a próféták könyve, és én is úgy érzem, hogy az az idő már bőven elérkezett. Sokáig éltünk egymás nélkül, biztos nem vált kárunkra, de most már éljünk együtt, szerintem, az sem fog ártani. A pünkösdi esküvő most már nem reális, túl kevés nap maradt addig, de a két héttel későbbi hétvégém szabad, igaz, a rákövetkező hétfőn mennem kell Romániába, vagyis lehet, hogy inkább a június első hétvégéje lenne az igazi. Akkor tudnánk maradni nászútra utána, az egy nagyon szép időszak egyébként, mert már nyár van, de még iskola idő, tehát nincs tömeg sehol. A Mátrában rengeteg jó helyet ismerek, és hazaútban elkísérhetnél a Bükki Hegyimaratonra is, és szurkolhatnál, mert 10 km-enként visszafut a mezőny a kiindulási helyre (4-szer kell ugyanazt a kört megtenni), és óriási hangulat van :-)!
Puszillak, ölellek, gyere!
Kis Herceged
