Édes Egyetlenem!
Ma megint pálcika erdő van a képernyőmön, nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a nagy érdeklődést, de tojok rá, az összes pálcikát odaadnám egy fél érintésedért. Este van, este van, hosszú és unalmas vacsorán vagyok túl, eléggé belefáradtam, illetve az egész napba, mely nem volt éppen könnyű, bár azt hiszem, hogy a hét fekete levesei még csak ezután fognak kiömleni. Járnak le a határidők egyik a másik után, jó nagy csúszásokban vagyok, de a mai pihenést akkor sem fogom feláldozni, ha a fene fenét zabál. Rád sem szánok most sok időt, egyszerűen azért nem, mert nem vagyok képes fennmaradni, versről pedig ma ne is álmodj, illetve álmodhatsz, de a rideg valóság nem fogja igazolni :-(((! Fáj, hogy ezt kell írnom, de ma tényleg ki kellett hagynom a lírát az életünkből, és félek, hogy holnap sem lesz túl sok alkalmam költeni. Sajnos nincs itt a kerékpárom, illetve errefelé villamosok sem közlekednek, és ez a két körülmény rontja a verselés esélyeit. Azért remélem, hogy holnap picit többre leszek képes! Szeretlek, és még mindig itt vagyok Neked, mint ahogy Te is nekem. Ez azért nem megvetendő még akkor sem, ha mind a ketten tudjuk nagyon jól, hogy innen hamarosan tovább kell mennünk, illetve fogunk is, ugye? Puszi az arcocskádra! Szeretlek!
Kis Herceged
