Édes Egyetlenem!
Megjöttem Romániából, már a Bessenyei téren pötyögök. Egyébként irtózatos rendetlenséget találtam a lakásomban, pont akkorát, amekkorát hagytam, nem járt itt egyetlen jó tündér sem, amíg oda voltam, például Te sem, ami nagyon szomorú, igazán meglephettél volna egy kis rendrakással, bár sokkal jobban örülnék, ha a jelenléteddel lepnél meg. Mert rendet rakni én is tudok, az nem nagy cucc, a jelenlétedet viszont elég nehéz kieszközölni, évek óta küzdök, de még mindig csak biztató függőleges helyzetű pálcika alakú jelek vannak, más nincs. Illetve ma eddig még pálcika se volt. Ezt csak azért jegyzem meg, mert ha látogatás nélkül telnek el a nap utolsó órái is, a szabályok értelmében három napig nem írhatok Neked. Ez van, Édes, az életet keresztbe-kasba rideg szabályok szövik át, és nem lehet tőlük eltekinteni...
Jó lenne, ha itt lennél, főleg akkor lenne jó, ha szeretnél is, úgy mint régen, illetve annál sokkal jobban. 12 éve vagyunk együtt, micsoda idő ez, mért nem jössz el, hát? 12 év, tele drámával, megoldhatatlannak tűnő problémákkal, de kitartással, összetartozással is, rengeteg tapasztalattal, mennyország- és pokoljárások százaival. Taknyos pályakezdő voltam akkor, legalábbis annál a cégnél, ahol együtt dolgoztunk, azóta beérett szakember lettem, és jó nagy viharokban is helyt kell állnom. 12 éve még minden egész más volt, kivéve talán azt, hogy nagyon szerettelek már akkor is, bár az a szeretet még messze nem volt annyira megpróbálva, mint az, amelyikkel most állnék Eléd, ha itt lennél. Csak azt add, ami a szíved mélyén van! Én leláttam oda, tudom, hogy mi van ott, az nekem elég, sőt kérem, hogy elégedj meg vele Te is, és ne akarj mást. Nem kell engem kényeztetni, semmi különös kívánságom sincs, egyedül annyit kérek, hogy szeressél, nőiesen, kedvesen, lágyan, hiszen Te is attól leszel boldog, meg attól, hogy közben én is szeretlek Téged nagyon. Ez egy szép és mély dolog, és nagyon beleillik mindkettőnk életébe, ne ijedj meg tőle, ne félj, mert jó, igazán jó, és növekvő, termő, embert formáló, megtartó, látást, értést adó élmények sokaságával halmozna el minket. Szóval gondold meg, újra csak azt mondom! Ne ijedj meg magadtól, ne ijedj meg az árnyékodtól, ne ijedj meg tőlem és ne ijedj meg az én árnyékomtól se. Nem a levegőbe beszélek, a gépbe írom, a nyilvánosság előtt, bárki elolvashatja és számon kérheti rajtam, vagyis súlya van. Gyere hozzám, várlak nagyon! Puszi az arcodra!
Kis Herceged
