Édes Egyetlenem!
Ma is zenélnek a törpék a téren, vagyis ma sem lesz korai takarodó... Beállítottam e bejegyzés megjelenési dátumát, és akkor tudatosult bennem, hogy a holnapi nappal befejeződik ez a nyár is, amely sok eddigihez hasonlóan lényegében Nélküled, illetve a fizikai valóságod nélkül telt el. Nem tudom, mit mondjak erre, illetve inkább nem mondok semmit, nehogy megbánjam! Most abban reménykedem, hogy talán eljössz a bulira, meggyőződsz arról, hogy még mindig emberszabású vagyok, nem nőttek csápjaim, mint a polipnak, és abban a békében, amely ettől a felismeréstől fog elönteni, könnyebben tudsz majd dönteni talán. Tudod, mindig kell egy kis remény!
Nem szaporítom a szót, várlak nagyon, egyébként pedig ügyes vagyok, ma például sokat takarítottam, egy mázsa koszt szedtem fel a padlóról. Azt ne kérdezd, hogy az a mázsa kosz, hogy került oda, bár tulajdonképpen nem titok: apránként. Az életben annyi fontos dolog van, és a takarítás néha kicsit hátrébb sorolódik, ma viszont szerencsém volt, mert váratlanul lett egy szabad fél estém, az segített hozzá e nagy horderejű lépés megtételéhez. Mellesleg nagyon szeretek takarítani és rendet rakni is, bár ezt - a lakásomat látva - sokan nem hiszik el. Viszont gondolom, hogy Neked nem kell magyaráznom. Szerintem Te hiszel nekem, és bízol is bennem, mert ha nem bíznál már rég elhagytál volna, és nem lenne se pálcika, se pálcika (mondjuk más nincs is :-)! Mégis azt mondom, ezen most már változtassunk egy kicsit! Megígérem, hogy legalább kétszer ennyi időt fogok tölteni takarítással, Te pedig ígérd meg, hogy cserébe töltesz velem egy kis időt majdnem minden nap. Valljuk be, hogy az az idő, amit eddig velem töltöttél messze elmarad attól, amit én a takarításra szántam, innentől kezdve viszont egy szavad sem lehet, sőt remélem, hogy nincs is, bár nem akarok sokat matematikázni ezekről a kérdésekről, most is csak a játék kedvéért tettem :-)! Sokkal inkább szeretnélek megpuszilni, megölelni Téged! Adj rá lehetőséget minél hamarabb, jó? Szeretlek nagyon!
Kis Herceged
