Emlékszel még a versre a gyévuskáról a kiskanállal?
Fiatalon az ember - Te jó ég! - mi mindent bevállal!
A szervezőnek a raktában akkor még volt sok dolga,
De a sztyeppén túl néha meg-megcsillant a Volga,
A szemem pedig fel-fel, mikor sms érkezett,
Ennyit tesz pár jó szó, írásjel, ékezet!
Az orosz misszió régen véget ért, s vele elhamvadt néhány álom,
Elküldtek melegebb éghajlatra, viszont azt nem sajnálom,
Az óperenciás tengeren túlról képeket továbbítottam Neked,
S Te minden nap megnézted, kivételt képezett a kedd,
Idén háromszor múlt el kedd az olvasási jeled nélkül,
Három csütörtöki bejegyzésben ezért csak szünetjel kékül
Na, de annyi baj legyen, ez a blog így is csupa szerelem,
Váltsuk hát gyorsan életre, kérlek, hogy legyél végre egy velem,
Váltsunk életre több száz verset, sok ezer képet s azt a három szünetjelet szintén,
Úgy szeresd a napot, a zenét, a vágyat, az illatot, az örömöt, a fájdalmat, az életet, mint én,
És szeress engem is végül, ölelj, ringass el, a bőrömet karcold, a szemem kösd be sállal,
A gyévuskát meg hagyjuk! Legyen boldog azzal a kiskanállal...
