Édes Egyetlenem!
Az életünkben egyetlen igazán fontos dolog van, hogy egy kicsit közelebb jussunk magunk, a sorsunk, a saját történetünk, a saját lényünk értéséhez. Hiszen minden út azon keresztül vezet, hiszen az az ember, aki nem érti magát egy picit se, a körülményei játékszere marad, vagyis nem alakítani, csak elszenvedni fogja a körülötte lejátszódó folyamatokat. Ezért kell annyira, hogy képbe kerüljünk valamennyire ennek a nagy-nagy titoknak, a saját életünk titkának az értésével kapcsolatban, amit a minket körülvevő külvilág számtalan túljátszott formalizmusa borzasztóan megnehezít. Borzasztó, hogy sokan tényleg csak programokat futtatunk, azokat a programokat, amelyeket a környezetük telepít ránk, hogy a társadalmunk által megkövetelt funkcionalitásunk követelményei kielégüljenek, és közben valódi lényünk, az a végtelen nagy személyes gazdagság, akit kezdeményként, esélyként magukban hordozunk, tulajdonképpen el sem kezd növekedni. Én most már egész tudatosan figyelek arra, hogy a döntéseimet lehetőleg magam hozzam, ne elvárásokat, viselkedésmintákat kövessek, hanem minél gyakrabban azt a belső hangot, aki mindenki másnál jobban tudja, hogy mire van szüksége tőlem ahhoz, hogy még tisztábban szóljon. Ha velem élnél, nem akarnék mást, csak azt, hogy miközben növekszik bennem az a valaki, aki én valójában vagyok, segítsek Neked abban, hogy Benned is növekedjék a Te fényed, a Te belső világosságod, valódi önmagad igazi szépsége Benned is megmutatkozzék. Mert ahhoz, hogy a növekedésünk folytatódjék, helyzetek kellenek, és ezeket a helyzeteket pont a párkapcsolat tudja megteremteni. A párkapcsolat szerepe az, hogy ehhez a növekedéshez tápláló eseményteret, kibontakoztató realitásokat, konkrétumokat adjon. Amíg nem vagyunk kapcsolatban, egy csomó minden egyszerűen nem történik meg, egy csomó olyan dolog, amelynek egyébként már rég meg kellett volna történnie. Életem hátralévő részét nem elheverni akarom, olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, amelyek engem és másokat is segítenek a teljesebb, valódibb, mélyebb, személyesebb élet felé vezető úton való előrehaladásban. Az írásaim, a levelezéseim, a futásom, az, ahogy a körülöttem lévő emberekkel próbálom megtartani a napi kapcsolataimat, az, ahogy igyekszem függetleníteni magam egy csomó korlátozó, külső diktátumtól, meg millió egyéb dolog az életemben mind erről szól, és erről fog szólni ezután is, amíg lesz bennem legalább egy kicsi levegő. Ehhez kellenél társnak nagyon. Mert sok mindent meg tudunk csinálni külön-külön is, de van sok egyéb minden, ami úgy teljesen lehetetlen, és ez mindkettőnkre, rám és Rád is igaz. Amíg nem találkozunk, blokkolva van rengeteg energia pálya, rengeteg olyan csap, amelynek nyitva kéne lennie, és rengeteg forrás, amelyből számtalan ember meríthetne, nem csak mi magunk, hanem mindenki, aki bármilyen kapcsolatba kerülne velünk. Nincs most időm sokat írni erről, de nem is kell, mert a lényeget már tartalmazzák a soraim, a bejegyzéseim. Remélem, érted azt is, hogy mért Hozzád fordulok ezzel az indíttatásommal! Egyszerűen azért mert a mi történetünk már réges-rég elkezdődött, már nagyon régóta zajlik, és emiatt olyan esélyek vannak benne, amilyenek sehol másutt se. Gyere hozzám most már, kérlek, ne várakozz tovább, és ne várakoztasd tovább azt a mosolygós kis tündérlényt sem, akit a szívedben hordozol, és aki már nagyon régóta szeretne sokkal jobban szeretni, de a félelmeddel eddig sorompót állítottál további növekedése elé. Gyere, ne félj, nem bántani akarlak és nem kihasználni, hanem Veled együtt jobban érteni, hogy kik vagyunk és mi dolgunk van nekünk itt, ezen a bolygón, és ezáltal egyre hasznosabb tagjává válni ennek a földi populációnak...
Kis Herceged
