Mese (versbe szedve)
Volt egyszer egy dalos királylány, aki a palota virágos kertjében énekelt,
S közben labdázgatott, de egyik dobása ívét bíz elmérte,
Mindenen tükröződni látta nem teljesített ígéretének hibáját,
S közben labdázgatott, de egyik dobása ívét bíz elmérte,
És a labda a kert mély kútjában kötött ki
- Jaj most kit küldjön le érte?
- Jaj most kit küldjön le érte?
Egy zöld béka termett ott hirtelen - fura szerzet volt, csúnya hüllő,
De fejét korona ékesítette - s tüstént ajánlkozott,
De fejét korona ékesítette - s tüstént ajánlkozott,
Mondván, hogy ő e mély kútból már
Rengeteg labdát felhozott
Rengeteg labdát felhozott
Cserébe azt kérte a szép hangú királylánytól,
Hogy vacsoráztassa meg, terítsen neki asztalt, legyen ott pár királyi falat,
Hogy vacsoráztassa meg, terítsen neki asztalt, legyen ott pár királyi falat,
És utána aludhasson mellette az ágyban,
A királylányi paplan alatt
A királylányi paplan alatt
A királylányt nagyon meglepte
A béka és a béka különös beszéde,
De a labdájára nagyon vágyott, tehát beleegyezett,
De a labdájára nagyon vágyott, tehát beleegyezett,
Ilyen az amikor egy szerelmetes királylányt a labdavágy vezet
A koronás fejű békakirály felhozta a labdát gyorsan,
A királylány megörült, kísérte is az előbbit a palotába enni-inni,
A királylány megörült, kísérte is az előbbit a palotába enni-inni,
Hanem az ágyba valahogy mégsem akarózott neki
A labdamentőt magával vinni
A labdamentőt magával vinni
Vacsora után elbocsájtotta, menjen Isten hírével, és segítsen másoknak is,
Halássza ki a kútba esett labdákat mindenkinek,
Halássza ki a kútba esett labdákat mindenkinek,
Fájt neki, hogy nem teljesíti az ígéretét,
De végül csak legyintett egyet - Ugyan minek?!
De végül csak legyintett egyet - Ugyan minek?!
Azt hitte, hogy ez így lezárható lesz, de nagyot tévedett,
A békakirály elment, ám emléke a királylány szívét egyre csak nyomasztotta,
A végén már labdázni se volt kedve, és ha énekelni próbált,
Összezavarodott szeme előtt a kotta
Többé nem vidította a pompa, a gondozott kert látványa sem,
A palota gyönyörű parkja számára sivataggá változott,Mindenen tükröződni látta nem teljesített ígéretének hibáját,
Oda lett fiatalos szépsége, lassan elvesztette csodált királylányi báját
Sok esztendőnyi kínlódás után egy reggel így kelt fel sírva:
- Ó, bárcsak lenne itt az a rút varangy, e fekhely lenne kettőnk közös ágya,
- Ó, bárcsak lenne itt az a rút varangy, e fekhely lenne kettőnk közös ágya,
Talán megváltana a töménytelen kíntól, szenvedéstől,
Ha teljesülne a régi béka régi vágya!
Ha teljesülne a régi béka régi vágya!
Nem kellett kétszer mondania kívánságát,
A béka oly gyorsan jelent meg előtte, mint akit szél hozott,
A béka oly gyorsan jelent meg előtte, mint akit szél hozott,
A királylány kezébe vette őt, ágyába tette, mellé feküdt, megcsókolta,
És láss csodát! A rút varangy akkor daliás, ifjú királyfivá változott
És láss csodát! A rút varangy akkor daliás, ifjú királyfivá változott
A mese végét azt hiszem nem kell részleteznem,
Királyi menyegző, és a halálig való boldogan élés, vagyis bejött a papiforma
Királyi menyegző, és a halálig való boldogan élés, vagyis bejött a papiforma
Csak annyit jegyeznék meg: lehet, hogy a különböző történetek különbözőképpen játszódnak le,
De mindegyik ugyanúgy fejeződik be,
A végük egyforma...
De mindegyik ugyanúgy fejeződik be,
A végük egyforma...
