Kisbolygó

Az élőt élet, növekedés,Termés veszi körül,Míg a holtat száraz,Repedt föld, ugar Ennyire egyszerű...Mindenki maga dönti el,Hogy mi szeretne lenni:Bőkezű vagy fukar

Nem érdemes az idő sodrának ellenállni,Növekedj, szépülj, nyílj ki bátran, tanuld az életet,Mely Benned kibontakozni, teljesedni vágyik Maradj gyerek, de közben gyönyörködj,S nézz előre, fuss, szaladj, ne állj megA mindent betöltő élet vágyig

Sokat gondolok Rád, nagyon sokat,S úgy írom egymás után a sok titkos jelet,Ahogy próféták vésték egykor kőtáblákra a hírt,Mely végül beteljesült, s a világ tanulsága lett A világ tanulságait lassan megismerem,Ám a szó csak közvetít, Nélküled halott, mit sem ér,De szorgalmasan, töretlen lendülettel…

Volt egy pillanat, amikor minden megfagyott köröttünk,Amikor kiderült, hogy nem pont úgy volt igaz Az a pillanat réges-rég elmúlt, ám a történetünknek mégsen lett vége,Mert az, amit most vizslatsz, szagolgatsz, méricskélsz,Azért szeretet, és marad mindvégig, holtig az

Ezek a dolgok természetesen jönnek,És ezeket a dolgokat - természetesen - meg kell haladni

A víz szaladA víz szalad, a kő marad,Könnyű vagy súlyos lesz a léted?Életem mázsás terheit teszed-e könnyebbé végül?Építményeimet színeiddel felékesíted-e?Jössz-e szivárvány ívet játszani,És jössz-e rubin teát szagolniSárga páragőz fölé hajolva...Ahogy egyszer már megígérted?

Mennek el az évekMennek el az évek, amelyeket rég együtt tölthetnénkEgymásért viselt gyönyörű, puha, kedves figyelemben,És egyre érthetetlenebb, hogy mért kell nekünkEste külön feküdni le, és külön kelni reggel,Amikor szerethetnénk egymást szépen, Testben és lélekben egészenEgymáshoz bújvaÖregszünk,…

Majdnem elszédültemNincs öröm, és nincs fájdalom se Nélküled,Magaddal vitted mind a kettőt,Hiányukat sokáig tűrtem,S hogy legyen Neked is min járni,Felfedeztem egy keskeny, alig létező utat,És közben annyit küszködtem Érted,Hogy majdnem elszédültemKüszködtem és harcoltam, ahogy kell,És látom, hogy…

Nem állhat meg a tűzzel senki,Vinni, hordozni kell, amíg lángja, hője tart,Percekbe sűrítve villanj át a léten (csak a híg idő múlik),Akkor is, ha kínoz a fény, s akkor is, ha a holt tér szinte felszív...Át kell vészelni tízezer súlyos csapást, és százezer szörnyű nagy vihart Nem állhatsz meg Te…