Megszállottság, igen, talán az,
De jó és helyénvaló, hiszen
A lelket tízezer bőr takarja,
S mindnek át kell égnie,
És azt nem lehet kibírni máshogy,
Csak sírva, üvöltve, kapaszkodva,
Határokat ostromolva, határokra ráomolva
Ahogy már sokan megtették előttünk,
És fogják még sokan utánunk jőve,
Mert szerettek és szeretni fognak ők,
És mi is szeretjük őket, azt hiszem
--------------------------------------------------
Megszállottság, igen, talán az,
De lehet, hogy nincs is más lehetőség,
Mert a szív mélyében (ahová tartasz) tűz lobog,
S amikor növekszik körülötted a hőség,
Visszafordulnál, nem mennél tovább talán,
Át a létezés izzó, tündöklő ködfalán,
Ha nem vinne egy kép, egy rejtély, egy törekvés (kínját, fájdalmát állod),
Ha nem hinnéd, hogy oda, a poklok poklára érve,
Magadat az emésztő tűz közepébe téve
Végül majd őt is megtalálod
