Kisbolygó

Édes Egyetlenem!

Névnapod alkalmából kívánok Neked kicsivel több bátorságot, mint amennyiről eddig bizonyságot tettél :-)! Azt hiszem, hogy csak egy kicsivel kéne több, mert utána már beindulnának a pozitív visszacsatolások égbe repítő körei!

A másik dolog, amit le akarok írni, tulajdonképpen huszadrangú, de nem visz rá a lélek, hogy elhallgassam. Különböző programok szerveződnek, amelyekben Te is részt vehetnél. Példának megemlítem, hogy májusban valószínűleg Brüsszelben fogok tölteni egy hétvégét M. Palinál, akit Te is nagyon jól ismersz, hiszen egy meleg szeptemberi éjszaka úgy 10-12 éve még a nyakában is ültél, bár lehet, hogy annál is régebben volt, már nem tudom pontosan visszaidézni, összemosódnak a különböző emlékek. A lényeg viszont nem ez, hanem az, hogy minden ilyen programból nagyon hiányzol. Pár nap múlva meg kell vennem a repülőjegyet, éppen elképzelhető, hogy két-három hét múlva is lesz még jegy, csak akkor már drágább, viszont az is lehet, hogy addigra elfogy, és akkor nem fogsz tudni velem jönni, és kénytelen leszek egyedül elmenni Brüsszelbe, miközben Te a Mosoly utcai lakásodban a padlót fogod kaparni bánatodban, hogy mért nem szántad rá magad erre az utazásra. És ez csak egy eset a rengeteg közül, hiszen az élet tele van különböző helyzetekkel, szinte minden nap keletkezik belőlük egy-egy újabb. Két éve nem jöttél el velem Amsterdamba, tavaly nyáron nem jöttél el velem Németországba, januárban nem jöttél el velem Brazíliába, márciusban nem kísértél a Balatonnál, és ez a szerencsétlenség sorozat lehet, hogy most folytatódik, lesz Brüsszel - minden idei mulasztásod B betűs földrajzi névhez fog kapcsolódni? - lesz egy csomó nyári program (pl. Evita a Margitszigeten, a szabadtéri színpadon, Budapesten, az is B betűs), Te pedig ahelyett, hogy részt vennél bennük, azon rágod a körmödet folyamatosan, hogy hány naponta látogass el a blogra, hogy ne legyen se túl kevés, se túl sok. Értem én, hogy nem olyan egyszerű (bár minél többet vársz vele, annál bonyolultabb lesz), csináld még valameddig, ha szükséges, de aztán kecmeregj ki belőle, jó? Ugye, jó? Puszillak, szeretlek, várlak!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Komolyan mondom, hogy a könnyeimmel küszködöm. Nem tudom, mi játszódik le Benned, de azért sejtem, valószínű, hogy egy óriási háború. Szépen eljutottál a hatodik blog látogatásodig, és aztán, a hetedik előtt az inadba szállt a bátorságod? Pedig már ki volt választva a kép, de most megint várni kell rá egy hetet legalább :-(! Viszont hidd el, hogy bízom Benned! Hidd el, hogy egyszer sikerülni fog, és nem csak a hét pálcika, hanem az időkapus pálcikák is. Hiszen sokszor volt már olyan, hogy nem álltál messze tőlük, hiszen azok a harcok, amelyek dúlnak Benned egyszer majd biztosan döntésre viszik az életedet. Sok rétegű ez nagyon, mert egyfelől tényleg rettenetesen sajnálom, hogy elment nyolc év vagy kilenc vagy tizenhárom, én már azt sem tudom, hogy mennyi, másfelől viszont tudom, hogy pont a történetünk zajlik, vagyis az, ami mi magunk vagyunk, vagyis egy nagyon szép, nagyon mély küzdelem egymásért mindegyikünkben a rosszabbik felünk ellenében. Utálom ezt az albérletet, utálom azt a rendetlenséget, ami itt van, de nagyon örülök, hogy nem egy eseménytelen álkapcsolatban élünk, mint az emberek igen nagy százaléka, hanem egy folyamatban, amely nehéz, de amely mérhetetlenül sokat alakít rajtunk, még akkor is, ha pillanatnyilag nem találkozhatunk. Persze, azért remélem, hogy egyszer vége lesz, nem a folyamatnak, hanem ennek a mostani szakaszának, hiszen ha szeretetben együtt élnénk, az szintén nagyon emberformáló lenne. Addig is csinálok szépen tovább mindent, amit tudok, de mellette azért minden este rá fogok nézni a blogra, és számolgatni fogom a pálcikákat és igyekszem majd kitalálni belőlük, hogy éppen hol tartasz. Az napi egy perc, nem vesz el időt és figyelmet semmitől, annyi jár nekem Belőled, ha már nem vagy itt. Na, ez van! Vigyázz magadra! Szeretlek! Puszi!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Még csak este kilenc van, de nem tudok tovább várni, hogy összejön-e a hetedik pálcika vagy sem, mert elmentem futni a Kopaszra, és visszafelé jövet egész véletlenül találkoztam Dorka egyik általános iskolás osztálytársának a családjával, akiknek mellesleg pincéjük van a szerelmes pincesoron, és ebből kifolyólag úgy leitattak, hogy azt sem értem, hogyan találtam haza, és mért nem ütött el a vonat. Tényleg itthon vagyok, ami kisebb csoda, és csak az őrangyalomnak köszönhetem, aki ma rendesen túlórázott értem. Szóval ne haragudj rám, de én most megyek aludni, és a közben előálló helyzetet majd holnap, józanul fogom kielemezni. Nagyon szeretném, ha sikerülne elég bátorságot gyűjteni a mai blog látogatásodhoz, de ha nem akkor, majd a következő nekirugaszkodásra fog sikerülni. Szeretlek, és szurkolok Neked, nagyon vigyázz magadra! Puszi az arcocskádra!

                                         Kis Herceged

Ui: aztán hajnalban korán ébredtem, és láttam, hogy elmaradt a hetedik pálcika tegnap, de most már várnod kell egy napot, hogy megtudd, mit gondolok erről :-):-(:-)!

Édes Egyetlenem!

A keddi hiányzás mellett szó nélkül elmentem (hiszen a kedd az kedd), de a szerdait már nem hagyhatom annyiban. Most meg mi szomorított el annyira megint? Az, hogy körbefutottam a Balatont vagy az hogy jövőre szeretném megtenni ugyanezt Veled? Kedves, Aranyos Napocska Virág! Nem magam miatt ragaszkodom ennyire ehhez, hiszen - mint látod - én Nélküled is boldogulok, már csak azért is, mert van egy szuper csapatom, amelyik nagyon derekasan kiáll mellettem és szívvel-lélekkel támogat. Én azért szeretném nagyon, ha ebbe Te is bekapcsolódnál, mert kevés dolog tudna Téged és minket együtt úgy visszaterelni a normális kerékvágásba, mint egy ilyen felkészülés, amelyben én vállalkozom egy elég komoly fizikai próbára, illetve a hosszú téli hónapok alatt elég sokat küszködöm azért, hogy tavasszal sikerüljön a maga verseny, Te pedig ez alatt az idő alatt segítesz nekem minden létező módon, és utána a nagy megmérettetés során is. Egy nagyon férfias dolog mellé odakerülne egy nagyon nőies, és ebben a párosításban szépen felizzana minden, amit most két tonna hamu borít. Pont ilyen dolgoktól tud az ember élete érdekessé, termővé változni, pont ilyen dolgoktól megy tovább a történet, és pont ilyen dolgok nélkül válik minden unalmassá, éppen csak vegetálóvá, sivárrá, végtelenül lehangolóvá... Ezt kéne végre elhinned!

Picit több időd hagyok arra, hogy ezen gondolkodj. A szünetjelek sorát most már három egymásutáni látogatós nap nem fogja berekeszteni, ehhez hét egymást követő napra lesz szükség, és a hetes sorozatot legfeljebb egy keddi távolmaradás szakíthatja meg. Azt külön megbeszéltük, azon már nem változtatok, de a többi napokon kérem a látogatásodat, ha nem csak a tenger tiszta, kék vizében akarsz gyönyörködni az idők végezetéig. Tehát gondolj rám hét nap és hét éjjel, mint a mesében, és ha ezt megteszed, akkor újra láthatsz érdemi blogbejegyzést tőlem. Addig viszont csendbe burkolózom, illetve hagylak, hogy emészd, amit eddig mondtam... Szeretlek, puszi az arcocskádra!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Komolyan mondom, hogy az őrület határán érzem magam, amikor arra gondolok, hogy ezt a felkészülést és ezt a futást Nélküled csináltam végig. Mert annyira itt lett volna a helyed mellettem, hogy azt el se lehet mondani, és az hogy nem voltál itt mégse, olyan veszteség mindkettőnk életében, hogy arra sincsenek szavak. Holnap elkezdődik a felkészülés a jövő évi versenyre, én egyelőre ugyanis nem látok más módot arra, hogy a veszteségünket valahogy behozzuk. Gyere ide, segíts nekem szívvel, lélekkel, törődéssel, asszonyi odaszánással, nagy szerelemmel varázsold, ragyogd át azt a küzdelmet, amely az osztályrészem, nem csak a futást, hanem minden mást is, amit még teszek, gyere, legyél megvalósuló, boldog nő mellettem, erre lehetőséged van, ha kilépsz az önféltés különböző köreiből, ha magadat vállalod, és nem csak azokat a káprázatokat, amelyeket ez a hibbant világ a nőkre vetít, rendezd magad gyorsan és gyere vissza, mert már nagyon hiányzol, és nem csak nekem, hanem az egész mindenségnek, az egész mindenség szeretne Téged mellettem látni végre! Puszi az arcocskádra!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Ez most ugyanaz, ami tavaly volt? Hogy a futás napjai alatt nem látogatod a blogot? Mert nem akarsz biztatni, nem akarod, hogy jöveteledre gondoljak. Vagy ha már nem jössz el, akkor nem érzed, hogy helyénvaló lenne blogot olvasni? Vagy idén el akarsz jönni, és nagyobb meglepetés lesz, ha a siófoki találkozásunkat hiányzások vezetik fel. Vagy mit tudom én... Sok gondolatodat ki tudom találni, de ezen most egy kicsit megakadtam. Fogalmam sincs arról, hogy mi a terved, például fogalmam sincs arról sem, hogy követed-e a futásomat a futanet.hu-n, elég sok titok van Körülötted még mindig! Na mindegy, túl sok időm, meg kedvem sincs ezen rágódni, jönnek a szünetjelek mint a múltkor, sorozatukat ismét a három egymást követő napon megjelenő olvasási jel tudja megakasztani. Tisztulj ki egy kicsit! Puszi az arcocskádra!

Kis Herceged

Találni egy finom egyensúlyt
Melyben valami megszülethet
Maholnap fellelni azt a partot
Ahol a tenger hullámot vethet

Megfutni azt a pályát
Amelyik önmagába zárul
Megszenvedni azt a próbát
Mely rólunk mindent elárul

Megtalálni azt a tavat
Amelyben tavasz tündérek élnek
És megtalálni azt a tündért...

Véget vetni a télnek

Édes Egyetlenem!

Elég egyértelmű a hiányzásod, két és 2/3 napja nem láttalak, fogalmam sincs, hogy hova tűntél, és csak remélem, hogy nem történt semmi bajod. Hétfőig nagyon szépen látogattad a Kisbolygót a szünetjelek ellenére, ezért most nem akarlak nagyon "büntetni". Gondolkodtam azon, hogy mit csináljak, és odajutottam, hogy addig lesznek szünetjelek, amíg nem nem jelentkezel három egymást követő napon. Azt nem ígérem, hogy éjfélig fenn maradok, de ha a harmadik napi olvasási jel időben megjön, akkor már a negyedik nap lesz kép, ellenkező esetben pedig az ötödik napon számíthatsz rá.

A balatoni ajánlatom még mindig él, bár egyre kevesebb idő maradt egy jó kerékpár megvételére és beüzemelésére, illetve én még szerettem volna egy párszor gyakorolni is Veled, hiszen teljesen készületlenül még bicajjal sem könnyű megkerülni a tavat 4 x 6-7-n órán belül. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy jövőre is kénytelen leszek futni 200 km-t a magyar tenger partján, előtte pedig 3-4 ezret Nyíregyháza sötét erdeiben és tavai körül. Pedig az ultrafutás nem volt a terveim között, sőt még most sincs. De hát ember tervez, Napocska meg módosít rajta. Eléggé összekavartál pár dolgot, meg fel is, de nem baj, ne vedd a szívedre, egyébként Nélküled sehova se jutottam volna, Veled meg (illetve miközben Rád készültem) azért csak eljutottam ide-oda, csak most már kavarodjál ki a bajaidból, és gyere! Ha nem a versenyre, akkor utána, mondjuk a befutóra, bár ez is 15-ször lejátszott lemez már (az egyik évben még a menetrendet is végig bújtam, emlékszel?), vagyis inkább hagyjuk. Könyörögni nem fogok Neked, bánom, hogy eddig is lehetett olyan látszata. Hiányzol nagyon, de nem azért hívogatlak. Mi ketten egy pár vagyunk, csak nem úgy, hogy fojtsuk a bánatainkat a szerelembe, hanem úgy, ahogy csak nagyon keveseknek adatik meg. Mély, csontig hatoló személyiségfejlődéssel (hisz már a felkészülésünk is olyan volt) egy olyan együttlétre, amely sok párral ellentétben, nem játszmákon, kölcsönös csúsztatásokon, taktikai fogásokon, elhallgatásokon, soha igazán el nem vállalt konfliktusokon próbál alapulni, egy olyan együttlétre, amelyik ezeket a fázisokat kihagyja, és rögtön a lényegi részével áll ki az élet színpadára. Azzal a részével, amelyik másoknak csak 10-20-30 év házasság során fejlőik ki, ha egyáltalán. Azzal a részével, amelyik a legszebb és a legigazabb, és mindenki a csodájára jár. Azzal a részével, amelyik megremegteti a levegőt, lesüti a tekintetet és tiszteletet vált ki mindenkiben. Azzal a részével, amelyet úgy hívnak, hogy beérett szerelem, olyan, mint a királyfiak és a királylányok, az indián harcosok és az asszonyaik szerelme volt. Beérett szerelem, mert magában foglalja a bizalmat, a hitet, az akaratot, az odaszánást és ezért aztán nyílik mindig tovább vezető út is belőle...

Szeretlek, puszi az arcocskádra!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Most csak azért nem vagyok nagyon mérges, mert

• nőnap van,
• tegnap kedd volt (úgy tűnik, hogy a kedd egy nehéz nap Neked),
• a tegnapot megelőző hét során végig látogattad a blogomat, pedig nem is volt kép,

viszont mostantól szigorítások lesznek, és a keddtől különböző napok hiányzásait nagyon komolyan fogom büntetni (a keddet elengedem, ami nem megy, azt nem kell erőltetni), mert ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig zajlott, akkor a történetünk oda fog konkludálni, hogy a Te mostantól számított harmadik reinkarnációd talán majd megengedi az én mostantól számított harmadik reinkarnációmnak, hogy megfogja a kezét. Arra is szépen megkértelek, hogy kísérj el engem kerékpárral a Balaton körül (nem igaz, hogy nem találtad ki a márciusi hosszú hétvége programját!!!), erre a füled botját sem mozgatod, sőt úgy teszel, mintha nem is lenne füled. Pedig, ha nem jössz el, durvára ki fogsz szúrni velem, hiszen akkor kénytelen leszek jövőre is körbefutni a magyar tengert. (Azt azért Te sem gondolhatod komolyan, hogy a futós-kerékpáros közös Balaton kerülésnek, mint tapasztalatnak, élménynek, ki kéne maradnia az életünkből...) Vagyis jövőre lesz egy újabb hosszú felkészülés, téli, esti, hideg futások tucatjai hónapokon át, hóban-fagyban-latyakban-ködben-párában, van Neked fogalmad arról, hogy ez mit jelent?  Szerintem nincs, szerintem ezen egy kicsit átsiklottál, de erről nem akarok többet beszélni, viszont jelezném, hogy most már igen csak melegszik a pite. Mert megjártam az óperenciás tengert nagyon becsületesen, igyekszem nagyon becsületesen futni is majd akár elkísérsz, akár nem, de kérlek, hogy lassan legyél Te is nagyon becsületes hozzám! Vannak a világban még extrém dolgok, de a többit szeretném Veled kipróbálni, egyébként az is egy extrém dolog, amit eddig műveltünk, ugyanis nincs még egy olyan béna pár, két olyan ember, akik hosszú éveken át csak blogbejegyzéseken meg olvasási jeleken keresztül enyelegnének egymással. Szóval fel a fejjel, és ki a mocsárból, de gyorsan! Uff, én beszóltam (méghozzá annak a kis indián lányának, akit egyébként imádok!)

                                        Kis Herceged!

Édes Egyetlenem!

A tegnapi a harmadik hiányzásod volt tíz napon belül, és ez már nagyon sok. Ezért én most tartok egy hét (hét nap) szünetet, a következő hétfőig csak a szünetjel fog megjelenni, aztán majd meglátjuk, hogy akarod-e folytatni, és ha igen, akkor mit. A napi képek sorát vagy valami érdekesebbet is... El tudom képzelni, hogy csak valami praktikus körülmény miatt nem látogattad meg a blogot vasárnap, de ezt a helyzetet akkor se tudom máshogy kezelni. Nincs dráma, egy hét csend nem a világ vége, és ha komoly a szándékod, találkozhatunk bármikor. A héten nem várok Tőled blogolvasást, nyugodtan tarts szünetet Te is, illetve használd ki a napocskákat arra, amire a leginkább alkalmasak. A március végéig hátralévő rövid idő miatt viszont a fél 10 és 10 közti időkapu nyitva lesz, ha háromszor egymás után látom a jeledet, már megyek is a kerékpár boltba. Szeretlek, puszi az arcocskádra!

Kis Herceged

Mikor fogsz már csömört kapni ettől?
Mikor lesz már eleged belőle?
Édes Egyetlen Kis Virágszálam,
Közel Hozzád szívesebben lennék
Személyiséged, bájad őrizője

Tudom, hogy a világ és a megszokások,
A trendek és a különböző módok,
Tudom, milyen nehéz leszakadni róluk,
Mindent tudok, végigjártam, nem is bántalak,
De várom, hogy a napfény elvégezze dolgát,
Süsse át az életedet, olvadjanak gondjaid,
S dőljenek le Benned nagy-nagy jégfalak :-)!

                                      Kis Herceged

Minden nap, amelyet egymás nélkül töltünk,
Összetartozásunkat csak fokozza,
Pedig már most is mindennél erősebb

Hiába lapátolunk magunkra jó sok hazugságot
Hintőpor gyanánt, azért a szívünkben még lüktet,
Sőt lüktetni fog mindvégig az ős seb

Lüktet hiszen gyógyulni, egyesülni eredendő vágyunk,
S vágyunk véget vetni e képtelen
Siralomvölgyi vándorlásnak

Tényleg nincs más dolgunk,
Mint az önféltő ál-biztonság teremtés?
Fejünk felett csak úgy játékból csattognak a vásznak?

Nem játék ez, a hajót szél repíti,
És repítene minket is, ha nem lennél ezernyi
Félrecsúszott álmok foglya

Tegyél fel kérdéseket! Ki kedves és ki kedvetlen?
Mi van kívül és mi van belül? Mennyit ér Neked a büszkeséged?
Megválaszolni az élet fogja

A tévédet áramtalanítanám, a vetített világból visszavárnálak
Egy igazibb, egy tartalmibb valóságba,
Ahol nem kattan ránk a zárunk

Ott ahol felnőttél nem volt minden tökéletes,
Az nem referencia (egyébként senkinek sem az), a referencia Te vagy és én,
Vagyis mi ketten... Nekünk magunkat egymásban kell megtalálnunk

Édes Egyetlenem!

Nem tudom, hogy van nagyobb esélyed arra, hogy ne írjak Neked verset, ha elmaradsz olykor, vagy ha mindvégig hűségesen látogatod a blogot. Talán az utóbbi, de szavatolni azt sem tudom. Vagyis ha el akarod kerülni a soraim megjelenését inkább látogass, mint nem, egyelőre ennyit tudok mondani erről. Az egyéb dolgok tekintetében pedig azt emelném ki, hogy - mint jól tudod - március utolsó hétvégéje egy nem akármilyen eseményé, melyen emberi számítás szerint részt fogok venni, és nagyon számítok Rád is. Egy olyan dologról van szó, amely egyedül se rossz, de kettesben sokkal jobb, illetve ha megfelelően ráhangolódnál, akkor biztos, hogy számodra is egy nagyszerű, sőt örök élmény lenne. Viszont ahhoz, hogy ez a közös élmény bekövetkezzék, most már tényleg kéne találkoznunk, mert különben kifutunk az időből. Vagyis újult erővel fogom figyelgetni az időkaput, melyet, kérlek, hogy újult erővel és főleg bizakodó, bátor női szívvel látogass meg mihamarább és összesen háromszor három egymást követő napon.

Kitaláltam egy nagyon szép képsorozatot, de nem kezdek bele, mert félek, hogy akkor a végéig csak gyönyörködnél, és nem éreznéd magad motiválva a találkozásra. Vagyis nem tudom, hogy milyen képek lesznek, de valamit biztosan fogok találni minden napra. Viszont inkább azt mondom, hogy most már ne sokat nézelődj, hanem inkább gyere, megjártam érted én a lélek útját, az óperenciás tengert, meg egy csomó egyéb egész különleges helyet, nincs a világnak egyetlen olyan népmeséje se, amely szerint további vacilláta indokolt lenne a részedről. Szeretlek, puszi az arcocskádra!

                                        Kis Herceged

Emlékszel még a versre a gyévuskáról a kiskanállal?
Fiatalon az ember - Te jó ég! - mi mindent bevállal!
A szervezőnek a raktában akkor még volt sok dolga,
De a sztyeppén túl néha meg-megcsillant a Volga,
A szemem pedig fel-fel, mikor sms érkezett,
Ennyit tesz pár jó szó, írásjel, ékezet!

Az orosz misszió régen véget ért, s vele elhamvadt néhány álom,
Elküldtek melegebb éghajlatra, viszont azt nem sajnálom,
Az óperenciás tengeren túlról képeket továbbítottam Neked,
S Te minden nap megnézted, kivételt képezett a kedd,
Idén háromszor múlt el kedd az olvasási jeled nélkül,
Három csütörtöki bejegyzésben ezért csak szünetjel kékül

Na, de annyi baj legyen, ez a blog így is csupa szerelem,
Váltsuk hát gyorsan életre, kérlek, hogy legyél végre egy velem,
Váltsunk életre több száz verset, sok ezer képet s azt a három szünetjelet szintén,
Úgy szeresd a napot, a zenét, a vágyat, az illatot, az örömöt, a fájdalmat, az életet, mint én,
És szeress engem is végül, ölelj, ringass el, a bőrömet karcold, a szemem kösd be sállal,
A gyévuskát meg hagyjuk! Legyen boldog azzal a kiskanállal...