Kisbolygó

Nem jó ez így, nem segít ez,
Akkor lesz jó, ha segítesz

Nem én kérem, kettőnk közös élete kéri,
S nem hiszem, hogy ennél kevesebbel beéri

Azt kérem Tőled
Amit az élet minden dolgában
Általában magam is gyakorolni törekszem
Személyes odaszánást a létért,
A teljesebb jelenlétért,
És azokért az átváltozásokért,
Melyeken nekünk is keresztül kell mennünk, mert nem hiszem,
Hogy bármelyikünk boldog lehetne a tündérmeséje lejátszódása nélkül az életében

Sok vélemény van forgalomban más megoldásokról
De valamin mindegyik megbukik
Valamin mindegyik fejre áll
Kiderül róla hogy hazugság
Tapasztaltad már Te is ugye?

Ha számít Neked, hogy megvártalak,
Sőt, mindvégig küzdöttem, versenyeztem Érted,
- A pálcikákkal bizonyára pont ezt az erőfeszítésemet kérted -
Ha számít Neked, hogy Rád, Édes, mennyi időt s figyelmet áldoztam,
És azt, ami egyszer volt, de utána mégis elment, szépen visszahoztam,
Ha számít Neked, hogy e kilenc hosszú év nem hasztalanul telt el,
Akkor kisbolygo.blog.hu, és jöhet rá pár időkapus ENTER,
Mert akkor a vonat elindult s nem lesz többé megállás,
Akkor kialakult a boldogságunkhoz szükséges csillagállás
Akkor a csillagok velünk együtt fognak örülni a fénynek,
Mert a szerelmünkhöz nem férhet többé kétség,
Ha vállaljuk, vehetjük színtiszta ténynek :-)!

Könnyű érintés nincsen,
Mert minden érintésnek súlya van,
Mert minden érintést átjár a fájdalom,
De a fájdalom színe nem vérpiros,
Olyan, mint a déli napfény,
Világít a hófehér falon

Fájdalommentes
Érintés nincsen,
Sőt, a legtöbb érintés
Kínszenvedés, tömény gyötrelem
De a szenvedés - ha akarjuk - gyönyörűséggé válhat

Egyszer már megérintettél...
Maradnál velem?

Nekem szükségem van egy kis fájdalomra
Ahhoz hogy örülni tudjak - nálam a fájdalom az élet része
Vágy szenvedély szent háború azért
Hogy lehessünk a rész egésze

Nélkülem nem fogod megtudni sosem
Hogy szív vagy és hogy a szív aki vagy mit akar
Ha itt lennél feltárulhatna legbensőbb világunk
De nem vagy itt és az mindent takar

Addig amíg tőlem távol élsz amíg nem vagy velem
Nem fogjuk megérteni sem magunk sem egymás titkait
Addig marad hiányod fájdalma Neked s nekem
Kettőnk közös nagy felfedhetetlen titka itt

Kirakat Brüsszelben

Édes Egyetlenem!

Mikor fogsz elkezdeni szeretni? Nem úgy értem h engem hanem úgy h egyáltalán... Amit eddig csináltál az szeretet volt?

Édes Egyetlenem!

Akkor most közös megegyezéssel bevezetjük az új szabályokat. Azért mondom, hogy közös megegyezéssel, mert nem tartom kizártnak, hogy Te is ezt akarod, és azért nem jöttél tegnap a Kisbolygóra. Igen, most már tényleg ki kell mozdulni erről a sok év óta tartó holtpontról, nincs értelme fenntartani azt az állapotot, amelyik most van, mert nem történik vele semmi, csak nyúlik, mint a rétes tészta. Ki kell mozdulni, hisz szükségtelen tovább várni, hisz bennem és Benned is minden kész van ahhoz, hogy fejlődőképes, vagyis boldog életet éljünk együtt.

Szóval mától, illetve holnaptól, csak az időkapus pálcikák számítanak, viszont azért, hogy ne okozzak nagy technikai nehézséget, három időkaput jelölök ki, egy reggelit, egy délit, és egy estit. A reggeli 9-től 10-ig tart, a déli 1-től 2-ig, az esti 8-tól 9-ig, az ettől eltérő időpontokban megjelenő pálcikákat pedig nem fogom figyelembe venni. Viszont ez még csak a kezdete az új szabályoknak, mert van más is. Ahhoz ugyanis, hogy legalább képek kerüljenek fel, minden héten szükséges három (időkapus) pálcika, méghozzá három egymást követő nap. Ha ez nem jön létre valamelyik héten (a hét mindig hétfővel kezdődik és vasárnappal végződik), akkor a következő héten csak szünetjelek fognak megjelenni. Ha négy egymást követő héten keresztül csak szünetjelek jelennek meg, mert négy egymást követő héten keresztül nincs három egymást követő napon át (időkapus) pálcika, akkor a szünetjelek is meg fognak szűnni, vagyis jeltelen szünetek fognak képződni. Az ezt követő négy hétben még nézni fogom a látogatásokat, a folyamat akkor még újraéleszthető lesz, de ha az a négy hét is értékelhető pálcika sorozat nélkül fog eltelni, akkor a Kisbolygó nevű blog története egy búcsúlevéllel le fog zárulni.

Nagyjából ennyi, illetve meg akarom tartani a randevúzásra hívó időkapus lehetőséget is, ez a reggeli időkapu három egymást követő napon át történő látogatásával marad elérhető. Vagyis a három reggeli pálcika jelentése az, hogy Gyuri, szeretnék végre találkozni Veled, az összes többi hármas kombináció pedig azt mondja, hogy én még mindig nagyon szerencsétlen vagyok, mert még mindig nem tudom, hogy mit csináljak, de várj rám azért, kérlek!

Na, most már tényleg mindent elmondtam, illetve annyi a híja, hogy nyomatékosítsam, hogy mindez Érted történik, pontosan azért, mert nagyon szeretlek! Nem tartozol semmilyen magyarázattal, egy bolond világban élünk, ahol legalább egy kicsit lényegében mindenki megbolondul, vagyis nem kell mentegetőzni (én magam se teszem meg), viszont, ha nyílnak távlatok, akkor azért nem árt kikecmeregni azokból a bolondulásokból. Nekem nyílt egy pár távlat, és azokat szeretném megosztani Veled, mert úgy érzem, hogy a történetünk, az életünk úgy lenne kerek, ha együtt indulnánk el, illetve ki abból a sok bolondságból, ami körülöttünk zajlik, meg amit mi is csak erősítettünk sokáig. Igyekeztem minden lehetőséget megadni Neked azért, hogy ráérezz a szándékom komolyságára. Nem tudom, hogy sikerrel jártam-e, ha igen, várlak, ha nem elengedlek. Egyébként sokszor elengedtelek már, csak valahogy nem igazán tudtál élni a lehetőséggel, legalábbis a blogolvasási statisztika arról árulkodik, hogy a szándékod mindig dugába dőlt. Szerintem ez már önmagában is elég beszédes, leszűrhető lenne belőle pár tanulság :-)!

Ahogy már írtam fent, szeretlek nagyon, és még mindig bízom Benned, bízom abban, amiben már nagyon sok éve, hogy valahogyan majd csak ledőlnek azok a falak Körülötted, és el lehet kezdeni szeretni Téged. Hiszen az lenne a normális, az embernek való. Hogy mondjam még el?

                                          Kis Herceged

Pali meg én, vagyis mi ketten vettünk egy sárga kisautót... (természetesen Brüsszelben :-)!

Csokibolt (természetesen Brüsszelben :-)!

Brüsszel - Városháza

Brüsszel - Főtér

Édes Egyetlenem!

Látom a látogatásaid ritmusváltását, de nem foglalkozom vele, kitartok amellett, amit korábban írtam, nem engedem, hogy újabb játszmák kezdeményeződjenek, mert annak semmi értelme se lenne. Idén 21-dikére esik a napforduló, tehát holnap (úgy értem 15-dikén) a napfordulóig tartó hét nap kezdődik el. Ha nem lesz hét egymást követő pálcika az év leghosszabb napjáig, ígéretemhez híven meg fogom szigorítani a szabályokat. Nagyon-nagyon sok időt adtam Neked, talán már túl sokat is, nem fogok tovább várni. Ha összejön a hét pálcika, akkor lehet, hogy kicsit rugalmasabb leszek, de a további hiányzásokat akkor se fogom tolerálni, vagyis ha nélkülem és a mobilhálózatokon kívülre szeretnél nyaralni menni úgy, hogy közben én is megmaradjak, akkor tényleg nem marad más választásod, mint az a méregdrága műholdas kütyü még sokkal drágább adatforgalmazási díjjal, már rendelheted is az Amazonon. Ennek a bizonytalan időszaknak most már akkor is véget kell vetni valahogy, ha nagyon fájdalmas lesz az a vég, nincs értelme, hogy tovább feszítsük a húrt. Nagyon-nagyon szomorú lennék, ha a szép, hosszú történetünknek úgy lenne vége, hogy egyszer csak eltűnsz a ködben, de ha ezt választod, nem tehetek ellene semmit, és nyilván tudomásul fogom venni a döntésedet. Jó sok pofont kaptam már az életben, mindet elviseltem, sőt eddig mindből felálltam valahogy, belefér ez is, hiszen közben egészen elképesztően csodálatos élményekben is volt részem, sőt van nap, mint nap. Hogy az utóbbiak között ott lesz-e a Veled való találkozás, azt momentán nem tudom, még bízom benne, hogy igen, de ha nem, akkor le fogok mondani Rólad, és nem is nagyon sokára. Most mennem kell, nem szaporítom a szót tovább, hiszen nincs semmi okom rá. Világos, érthető és tömör a mondanivalójuk, azt hiszem. Szeretlek nagyon, ezt tagadni értelmetlenség lenne, bizonygatni meg szükségtelen, úgy vélem. Még mindig azt gondolom, hogy a történetünkben olyan esélyek vannak, mint sehol másutt, de ha Te ezt nem hiszed el, akkor nyilván Neked lesz igazad! Nagy tüzet kaptunk, de hogy mire fordítjuk az már rajtunk múlik. Csak a hamut melegítjük vele még egy ideig, vagyis amíg ki nem hűl egészen, vagy fellobbantjuk az éjszakában, és bevilágítjuk azt az utat, amely mely már rég kész van, de eddig egyetlen lépést sem mertünk tenni rajta? Nehéz kérdés, tudom, de nagyjából erről szól az élet, illetve az élet összes többi dolga másod-, harmad-, negyed-, ..., huszad, század, ezredrendű ehhez képest. Vigyázz magadra és gyere hozzám gyorsan! Puszi az arcodra!

                                         Kis Herceged

Brugge - Kikötő

Édes Egyetlenem!

Nagyon fontos, de nem könnyű úton járok, és nagy szükségem lenne valakire, aki tudna segíteni egy kicsit. Olykor praktikusan is, de inkább úgy, hogy női létének minden szépségével, puhaságával kiegészíti, ellenpontozza, oldja férfias harcom keménységét. Ez a mozzanat a megvalósító, szárnyakat adó, egymást kölcsönösen felemelő férfi-női kapcsolatoknak mindig elengedhetetlen része volt, az összes többi férfi-női kapcsolat pedig mindig és mindenütt csak arra volt jó, hogy leamortizálja, megnyomorítsa a benne élőket. Nekünk a várakozás hosszú ideje alatt megérett egy helyzet, amely egy jó, egy egymást repítő kapcsolat minden esélyét tartalmazza. A külső körülményeink is kérik, de a lelkünk még inkább vágyik arra, hogy ne várakozzunk tovább. Hősiesen fogadjuk el azokat a szálakat, amelyek magunk és mások boldogsága végett szövődnek az életünkben. Mert a kettő teljesen összefügg, aki nem boldogítani akar, maga se lesz boldog soha. Egyedül sem tennék mást, mint Veled, de ha ketten együtt vagyunk, akkor egy sokkal nagyobb kaland és egy sokkal szebb történet kerekedhetne ki belőle. A Te számodra ugyanannyira, mint az én számomra. Erre várlak, erre hívlak, erre kérlek...

                                      Kis Herceged

Brugge még mindig

Brugge - Főtér

Brugge (Belgium)

Tudom, hogy miért és hogyan szeretlek,
S tudom, hogy rendben van nagyon,
Az életet is így szeretem,
S az élet is így szeret engem,
Úgy lesz jó, ha hagyom

Tudom, hogy kellenek határok,
S kell, hogy azokat átlépjük ketten,
Nekem van kalandos történetem,
Te tedd hozzá az illatodat,
És érjél benne tetten

Hadd lássam ismét a szád, az arcod,
Szemed csillogó tükrében valaha elbujtattál,
Egy gyönyörű gondolatból lettél,
Gyönyörködtetni születtél,
Mindent megmutattál

Legyél most is egy gondolat,
Mely kinő belőlünk lassan szépen,
Sokáig küszködtem, hogy a puzzle-t kirakjam,
De annyira most már nem is fontos,
Lehet, hogy összetépem

Édes Egyetlenem!

Szerinted most mit csináljak? Komolyan érdekelne a véleményed... A fél életemet azzal töltöm, hogy Neked blogolok, a szabadidőm felét legalábbis biztosan. Tegyek fel megint képeket? Vagy szünetjeleket? Vagy vezessem be a kitalált szabálymódosítást? Vagy zümmögjek tovább, mint a méhecske? Bolondozzak, szomorkodjak, sírjak, nevessek, legalább valami támpontot adnál, hogy melyiket díjazod ezek közül! Jó, tudom, nem Neked kell ezt megoldani, ja, de akkor kinek? A napfordulóig van időd arra, hogy összegyűjts hét egymást követő pálcikát, de azzal is csak azt tudod elérni, hogy a statáriumot ne vezessem be azonnal, és most nem viccelek, olyan komoly vagyok, mint egy kőszobor. A hét pálcika után viszont konkrét és gyors kifejletet szeretnék látni, vagyis az a minimum, hogy az első hiányzást is keményen fogom büntetni. Nem fog érdekelni, hogy van-e térerő ott, ahol éppen jársz, nem fog érdekelni, hogy hányszor kerülöd meg a komlóskai kerekerdőt, felőlem kirándulhatsz benne egy hétig is, de előtte rendezd el életed e picinyke függőben lévő dolgát, addig ne menj Komlóskára, ne menj el nyaralni, ha már befizetted, mondd vissza, vagy vegyél műholdas telefont, mert azzal még az Északi sarkon is fel lehet lépni a Kisbolygóra! Holnap elkezdődik az utolsó Napocska képe sorozat, utána viszont az első hiányzás ki fogja oldani az összes biztosítékot, és a keletkező sötétség olyan helyzet elé fog állítani Téged, hogy belesápadsz. Irgum-burgum! Szeretlek nagyon! Puszi az arcodra!

                                       Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Ha jól emlékszem, már csináltál olyat, hogy programozott hiányzás előtt egy időkapus látogatással nyomatékosítottad, hogy létezel. Nem tudom, hogy ez a szombati most ebbe a kategóriába tartozik-e vagy sem, de talán igen, mert - ha jól látom - ma megint felkerested a blogomat. Hurrá, de én közben telhetetlen méhecske lettem, és folyton arról zümmögök Neked, hogy a szeretnélek látni nagyon. Ahogy írtam is tegnap, ki van gondolva a következő szabálymódosítás, de nem akarom alkalmazni, nagyon nem. Kérlek szépen, hogy ne hiányozzál többet, és nagyon záros határidőn belül gyere vissza. Én tudom, hogy a gyorsan növő virágnak nincs illata (japán közmondás), és azt is tudom, hogy a gyümölcs érése sem gyorsítható, hiszen a földi eper is sokkal ízesebb, mint a fóliás, de valahogy azt érzem, hogy a kései szüretelés is tartogat kockázatokat, tehát most már nyugodtan az ölembe pottyanhatsz. Ugye, ez így világos, szépen megmagyaráztam? Ha majd találkozunk, futózoknit kérek ajándékba, mert azt tavaly a hegyimari előtt elbliccelted. Nem tudom, hogy idén elindulok-e rajta, mert két hét múlva lesz, és a tegnapi verseny után ma sétálni se nagyon bírok, de egy pár futózokni mindig jól jön, és előbb-utóbb biztos szükség lesz rá. Meg az is jó lenne, ha elhoznád magaddal a gyűrűket, de ezt már csak félve jegyzem meg, nehogy nagyon megijedj, hogy gyűrű nélkül nem is vagyok kíváncsi Rád. De, kíváncsi vagyok Rád gyűrű nélkül is, bár az igaz, hogy hosszabb távon nem tekintenék el a gyűrűtől sem, de annak a részleteit majd inkább szóban. Na, ennyi mára, tárd ki a karod, tárd ki a szíved, tartsál befogadó gyakorlatokat a tükör előtt, hátha segít :-)! Puszi az arcodra!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Na most megint nem értem h mi van Másfél héten át folyamatosan látogattad a blogot tegnap még volt egy időkapus pálcika is ma meg ismét semmi pedig tegnap Budapesten direkt bementem a C&A-ba, hogy a hétfői randevúra legyen egy szép új fehér pólóm Mit jelentett a tegnapi fél tíz utáni jel? Hogy készülsz hozzám hogy számítsak Rád továbbra is? De akkor mit jelent a mai hiányzás? Hogy Komlóskán kirándulsz? Komolyan mondom teljesen összezavarsz Még egy ilyen és megváltoztatom a szabályokat Nem azért mert nem szeretlek hanem azért mert ebből a helyzetből valahogy ki kell kecmeregni Mert ez a helyzet már az abszurdnál is abszurdabb Olyan szabályt fogok mondani amelyik színvallásra késztet majd Még mindig azt gondolom h nagyon szépen tudnánk együtt élni és nagyon érdekesen (sőt biztos vagyok abban h Téged is foglalkoztat ez az esély hiszen ellenkező esetben nem olvasnád a blogot mióta létezik) de ahhoz először is találkozni kell Megértem h annyi idő után nehéz rászánni magad egy randevúra de Te meg azt értsd meg h mégis szükséges mert különben úgy fogunk meghalni h mind kettőnk életéből kimaradt egy nagyon fontos dolog egy olyan amely mellesleg tökéletesen kijátszható lett volna...

Ne legyen "lett volna" ne beszéljünk feltételes módban Tőlem a blogoláson kívül minden lehetőséget elvettél és elég nehéz így bár azt az egyet azért kiaknáztam viszont lépni csak Te tudsz Az nem lépés h trükközöl a pálcikákkal elmaradsz néhány napra majd megint visszajössz egy-két hétre h aztán kezdődjön minden elölről Egy ideig talán ez kellett nekünk de most már biztos h nem erre van szükség Kérlek változtass minél hamarabb már csak a praktikus előnyök és hátrányok miatt is! Fáradt vagyok nehéz volt a mai verseny Zolit alig tudtuk összeszedni az erdőben de végül azért sikerült Éjfél elmúlt fekszem le nagyon szeretlek és nagyon jó lenne Veled minden Vigyázz magadra és ne legyél bátortalan! Puszi az arcodra!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Megláttam az időkapus pálcikát, és remélem, hogy holnap és holnapután is meg fogom látni. Ha így lesz, akkor javaslok egy találkát hétfő este 8 órára a tónál, ott, ahol régen a két tó közti híd volt. Kivételt képez a rossz idő esete, akkor a találkozóra a La Terazza fedett teraszán kerüljön sor, de ha tényleg összejön a három pálcika, ezt még hétfőn este hatkor egy rendkívüli blogbejegyzésben pontosítani fogom. Addig nagyon vigyázz magadra, szeretlek, várlak, komolyan gondolok mindent, amit ebben a blogban valaha is írtam, különösen pedig azt a gyönyörű élet játékot, amelyhez játszótársul hívlak :-)!

                                        Kis Hercegeþ

Édes Egyetlenem!

Az életünkben egyetlen igazán fontos dolog van, hogy egy kicsit közelebb jussunk magunk, a sorsunk, a saját történetünk, a saját lényünk értéséhez. Hiszen minden út azon keresztül vezet, hiszen az az ember, aki nem érti magát egy picit se, a körülményei játékszere marad, vagyis nem alakítani, csak elszenvedni fogja a körülötte lejátszódó folyamatokat. Ezért kell annyira, hogy képbe kerüljünk valamennyire ennek a nagy-nagy titoknak, a saját életünk titkának az értésével kapcsolatban, amit a minket körülvevő külvilág számtalan túljátszott formalizmusa borzasztóan megnehezít. Borzasztó, hogy sokan tényleg csak programokat futtatunk, azokat a programokat, amelyeket a környezetük telepít ránk, hogy a társadalmunk által megkövetelt funkcionalitásunk követelményei kielégüljenek, és közben valódi lényünk, az a végtelen nagy személyes gazdagság, akit kezdeményként, esélyként magukban hordozunk, tulajdonképpen el sem kezd növekedni. Én most már egész tudatosan figyelek arra, hogy a döntéseimet lehetőleg magam hozzam, ne elvárásokat, viselkedésmintákat kövessek, hanem minél gyakrabban azt a belső hangot, aki mindenki másnál jobban tudja, hogy mire van szüksége tőlem ahhoz, hogy még tisztábban szóljon. Ha velem élnél, nem akarnék mást, csak azt, hogy miközben növekszik bennem az a valaki, aki én valójában vagyok, segítsek Neked abban, hogy Benned is növekedjék a Te fényed, a Te belső világosságod, valódi önmagad igazi szépsége Benned is megmutatkozzék. Mert ahhoz, hogy a növekedésünk folytatódjék, helyzetek kellenek, és ezeket a helyzeteket pont a párkapcsolat tudja megteremteni. A párkapcsolat szerepe az, hogy ehhez a növekedéshez tápláló eseményteret, kibontakoztató realitásokat, konkrétumokat adjon. Amíg nem vagyunk kapcsolatban, egy csomó minden egyszerűen nem történik meg, egy csomó olyan dolog, amelynek egyébként már rég meg kellett volna történnie. Életem hátralévő részét nem elheverni akarom, olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, amelyek engem és másokat is segítenek a teljesebb, valódibb, mélyebb, személyesebb élet felé vezető úton való előrehaladásban. Az írásaim, a levelezéseim, a futásom, az, ahogy a körülöttem lévő emberekkel próbálom megtartani a napi kapcsolataimat, az, ahogy igyekszem függetleníteni magam egy csomó korlátozó, külső diktátumtól, meg millió egyéb dolog az életemben mind erről szól, és erről fog szólni ezután is, amíg lesz bennem legalább egy kicsi levegő. Ehhez kellenél társnak nagyon. Mert sok mindent meg tudunk csinálni külön-külön is, de van sok egyéb minden, ami úgy teljesen lehetetlen, és ez mindkettőnkre, rám és Rád is igaz. Amíg nem találkozunk, blokkolva van rengeteg energia pálya, rengeteg olyan csap, amelynek nyitva kéne lennie, és rengeteg forrás, amelyből számtalan ember meríthetne, nem csak mi magunk, hanem mindenki, aki bármilyen kapcsolatba kerülne velünk. Nincs most időm sokat írni erről, de nem is kell, mert a lényeget már tartalmazzák a soraim, a bejegyzéseim. Remélem, érted azt is, hogy mért Hozzád fordulok ezzel az indíttatásommal! Egyszerűen azért mert a mi történetünk már réges-rég elkezdődött, már nagyon régóta zajlik, és emiatt olyan esélyek vannak benne, amilyenek sehol másutt se. Gyere hozzám most már, kérlek, ne várakozz tovább, és ne várakoztasd tovább azt a mosolygós kis tündérlényt sem, akit a szívedben hordozol, és aki már nagyon régóta szeretne sokkal jobban szeretni, de a félelmeddel eddig sorompót állítottál további növekedése elé. Gyere, ne félj, nem bántani akarlak és nem kihasználni, hanem Veled együtt jobban érteni, hogy kik vagyunk és mi dolgunk van nekünk itt, ezen a bolygón, és ezáltal egyre hasznosabb tagjává válni ennek a földi populációnak...

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Most már gyere, jó? Szombat-vasárnap Budapesten leszek (vasárnap futok a Pilisben), de hétfő reggel hazajövök, a pálcika állításokat pedig távolról is tudom követni. Hétfő este akár találkozhatunk is, ha kezdeményezed, bár elég szoros, mert kevés az idő addig, de egy kis jó akarattal azért meg lehetne oldani. Jó akarat pedig van mind a kettőnkben, azt hiszem... Legalábbis törekszünk a jóra! Szóval, bátorság, szépen szoktasd magad a gondolathoz, hogy nem kell már egyedül élned, lefeküdnöd este, felkelned reggel, és egy csomó minden mást is megoszthatsz az életedből velem. Szerintem, ez egy szuper jó dolog :-)! Puszillak, szeretlek, várlak!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Láttam a visszatérésedet, örülök is, de nem eléggé. Továbbra is levegőben lógnak a kérdések, és egyre kínosabb, hogy húzom az időt. Megteszem, illetve fogok dönteni Nélküled is, ha kell, de tényleg erre van szükség? Megjártam Brüsszelt, nagyon jól érezted volna magadat Te is ott, a következő utam Baden-Baden lesz a nyár végén, oda már tényleg Veled akarok menni, egyébként ide is tényleg Veled akartam. Meg egyáltalán, lényegében mindenhova Veled szeretnék menni, illetve ha egyedül kell elmennem valahová mégis, akkor azt szeretném, ha legalább várnál otthon. Mert ha kapcsolatba kerülnénk, akkor történne velünk egy csomó minden, most meg nem történik semmi... Kérlek, találj ki valamilyen előremenetelt, szeretnék naponta írni Neked, de addig nem fogok, amíg nem lépsz egy nagyobbat! Vigyázz magadra, készülődj, gyere gyorsan! Szeretlek és várlak!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Ahogy már tegnap is mondtam, az elmúlt másfél hétben sok üres, pálcika nélküli napot láttam, ez az előtte lévő hosszú látogatós periódushoz képest mindenképpen változás. Nem tudom pontosan, hogy mi zajlik most Benned és azt sem, hogy azok a kényszerítő körülmények, amelyeket nem én hoztam létre, de amelyekről sokat írtam, pontosan hogyan hatnak Rád. Ha megnézted végül a Liza a rókatündér című filmet, akkor biztos emlékszel, hogy a vége felé elég különös képsorok peregnek le benne. Lehet, hogy abban a fázisban jársz most, amelyben Liza járt, amikor azokat a furcsa képeket látta? Nem tudom kizárni a lehetőségét... De az is lehet, hogy egyszerűen készülsz egy döntésre, és teljesen tudatosan kerülöd a Kisbolygót, ebben az esetben vedd úgy, hogy boldogan támogatlak! Akárhogy is van, ma felfüggesztem a Neked való írást, inkább hagylak mozizni. Amíg ki nem alakul valami, csak szünetjelek lesznek, és azok is csak azért, hogy lássad, hogy élek. Ha majd lesznek stabilan pálcikák, fogok írni megint (hadd ne mondjam meg, hogy hány egymást követő nap kell pálcika ehhez), vagy akkor, ha lesz valami fontos fejlemény de addig, azt hiszem, nincs értelme a bejegyzéseimnek. Egyébként sem az a fő prioritás most, hogy tovább szaporodjanak a pálcikák, sokkal fontosabb, hogy végére érj annak a döntési folyamatnak, amely oly régóta tart. Nincs harag, gondolom, ezt érzed, hiszen nincs is rá okom. Szeretlek nagyon vigyázz magadra! Puszi!

                                       Kis Herceged

Ui: Az epret megettem, finom volt.

Édes Egyetlenem!

Sok pálcika kimaradt az elmúlt tíz napban, de a holnap reggel tíz órát még kivárom, hátha elvihetem Neked az epret szombatról vasárnapra virradó éjjel (és akkor talán folytatódhat a bejegyzések sora is), bár nem sok esélyt látok rá, hisz blogolvasás nélkül nem tudhatsz az ajánlatomról. Most még van egy képem, lehet, hogy egy darabig ez az utolsó, mert ha nem olvasod a bejegyzéseket, illetve nem gyönyörködsz a képekben, akkor nincs értelme a blogolásomnak. Ez a kép a Duna árterében készült, egész véletlenül jutott el hozzám, de amikor megláttam, rögtön Rád gondoltam. Remélem tetszeni fog, ha véletlenül megnézed... A többit majd holnap írom le. Szeretlek, puszi!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Vettem Neked epret, leszedtem a zöldjét, langyos vízben megmostam, beraktam egy tálkába, megcukroztam, lefényképeztem, és utána a tálkát eperrel és cukorral együtt betettem a hűtőbe. Ma csütörtök este van, de az eper gyorsan romlik még a hűtőben is, emiatt azt találtam ki, hogy ha szombaton lesz egy időkapus pálcika, akkor szombatról vasárnapra virradó éjszaka elmennék Hozzád, és a lakásod elé letenném ezt a tálka epret. (Napközben Budapesten leszek, vagyis hamarabb nem megy, de az éjszaka tökéletesen megfelelő időzítés.) Úgy érzem, ez igazán gáláns ajánlat a részemről, hisz alig kérek valamit, a pálcika állítás szinte semmibe se kerül, miközben ezt a primőr gyümölcsöt még elég jó áron vesztegették :-)! Szóval, én a Helyedben ezt a dolgot átgondolnám! Puszi az arcodra! Szeretlek! És gyere hozzám, mert nagyon jó lenne, és Neked is!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Hát nem sikerült folytatnod? Nem baj, legalább belekezdtél, és legközelebb már jobban fog menni. A rendrakás-takarítás projektet egy kicsit lelassítom most, de a következő időkapus látogatástól rögtön dupla zöld lámpát fog kapni :-)! Vigyázz magadra nagyon, és bátorodj tovább! Szeretlek, és hangosan szurkolok Neked! Biztos vagyok abban, hogy mindkettőnkben van egy csomó rejtett adottság, amely egy jó párkapcsolatban ki tudna bontakozni, biztos vagyok abban, hogy mindkettőnkben van egy csomó letapadt energia, amely egy jó párkapcsolatban fel tudna lazulni, fel tudna szakadni, és át tudna alakítani minket... Vagyis érdemes odafigyelni az idők jeleire :-)! Puszi, szeretlek!

                                       Kis Herceged

Ui 1: Ha itt lennél, olyan szépen érnék Hozzád, hogy teljesen megnyugodnál, vagy nem is tudom, szóval biztosan jó lenne Neked :-)!

Ui 2: Holnap lesz egy kis meglepetés, már kitaláltam, hogy mi :-)...

Édes Egyetlenem!

Ez egy érdekes fejlemény, ma láttam egy időkapus pálcikát. Nem vagyok biztos abban, hogy Neked köszönhető, mert azon kívül még három pálcika sorakozik a mai statisztikában, de hátha! Így aztán nem is ragozom túl a mai bejelentkezésemet, inkább elkezdek egy kicsit összerámolni, hogy ha majd feljössz hozzám, legalább le tudj ülni :-)! Szeretlek, puszillak, várlak nagyon!

                                        Kis Herceged

Édes Egyetlenem!

Ma nem küldök Neked képet, mert a múlt heti üzenetet szeretném még egyszer és még nyomatékosabban leírni. Olyan kérdéseket tesznek fel nekem, amelyekre még akkor is nagyon nehezen tudnék választ adni, ha mindent tudnék Rólad, de így, hogy fogalmam sincs semmiről, ami Veled kapcsolatos, illetve az egyetlen dolog, amit le tudok szűrni a jeleidből az tulajdonképpen csak annyi, hogy még mindig velem vagy valamennyire, még mindig keresel valamit ezen a blogon vagy belőlem vagy magadból vagy kettőnkből együtt, és szinte mindegy, hogy ezek közül melyik áll a legközelebb a valósághoz, mert ez a három mind nagyon közel áll egymáshoz, szóval azt tudom, hogy itt vagy sokszor, de semmi mást nem, és így - nulla információ birtokában a dolgaidról - nem leszek képes jól dönteni, tehát nagyon kérlek, hogy ne hozz engem ebbe lehetetlen helyzetbe! Nagyon szalad az idő, nem mondom, hogy napjaink vannak csak hátra, ha minden jól megy, talán még pár hétig tudom húzni valahogy, de valószínű, hogy hónapokról már nem lehet beszélni. Kérlek, gondolj ebbe bele, és ehhez mérten tegyél valamit! Azt nem mondhatod, hogy nem kaptál időt, hiszen nagyon sok időd volt, bizonyára szerencse, hogy lehetett, de most egy olyan pontra érkeztünk, ahol már a körülmények is ösztökélnek minket nagyon. Itt most nem az a tét, hogy elbuksz-e egy brüsszeli hosszú hétvégét vagy sem, bobozunk-e egy jót vagy sem, ennél sokkal nagyobb kockázatok vannak, és amíg nem kereshetlek meg, addig Neked magadnak kell valamit kezdeni velük. Mert én nem tudok, én csak tudok dönteni valahogy, de az Téged is figyelembe véve, Rád is gondolva nem biztos, hogy jó lesz, sőt komoly veszélye van az ellenkezőjének. Persze, ha nem várnál tőlem semmit, akkor ennek nem lenne jelentősége, de hát ha nem várnál semmit se tőlem, ha tökéletesen semleges lennék a Számodra, akkor nem lennél itt, nem sorakoznának úgy a pálcikák, ahogy sorakoznak. Ha viszont vársz tőlem valamit, akkor most már találkoznunk kell, akkor most jött el az a pillanat, amikor meg kell törnie az átoknak. Nagyon szeretlek, kitartottam Melletted, vártam Rád, nem azért mondom, hogy nagyzoljak ezekkel a kijelentésekkel, hanem azért, hogy érezd, hogy számíthatsz rám. Az alatt a négy év alatt Te inspiráltál egy csomó dologra, egy csomó szunnyadó tüzet Te lobbantottál fel a szereteteddel. Lehet, hogy még nem eleget akkor, amikor először kezdhettük volna el a közös életünket, de azóta sok utat végigjártam, és sok újabb tűz is gyulladt, sokkal világosabban tudom, hogy mit akarok, mi a dolgom, és azt is, hogy mi a Te részed benne. Ha nem jössz hozzám, akkor is ugyanazt fogom csinálni, mint amit Veled csinálnék, csak akkor az egész sokkal bénább lesz. Nagyon sok puzzle darab összeállt az életemben, és ez jó! Valahová most már kerülnie kell annak a puzzle darabnak is, amelyikre egy napocska van rajzolva... Hova tegyem, kérlek, segíts nekem, mutasd meg, hogy hol a helye! Szeretlek, puszi!

                                        Kis Herceged

Ui: Na, mégis csak lett egy kép :-)!

Ui másnap reggel: El tudom képzelni, hogy mit érzel, el tudom képzelni, hogy borzasztóan nehéz Neked most, nagyjából azt is tudom, hogy miért, hiszen egy csomó konfliktus Benned, amelyekben egyébként is szenvedsz, most, ezzel a helyzettel végtelenül kiéleződik. Tudom, hogy ez nagyon-nagyon nehéz. Tudom, és nem haragszom, Veled vagyok, szeretlek. Amit írtam, nem haragból írtam, nyomatékosan csak azért fogalmaztam, hogy tudatosodjon Benned, hogy mekkora tétek forognak kockán. De egyébként végtelen örömmel gondolok Rád, és nagy vággyal, hogy végre megölhesselek, és kisimogassam Belőled azt a rengeteg aggodalmat és félelmet, amelyek miatt a semmi és a valami határán lebegsz hosszú évek óta. Nem lep meg, hogy nem látogattad meg tegnap a Kisbolygót, belefér egy ilyen reakció, sok minden belefér, csak gyere, ma gyere, vagy holnap, vagy nagyon hamar azután...

Ma is mátrai képet teszek fel, és ez sem webkamerás, a saját telefonommal készült még szombaton, mert ma futottam, és nem volt időm fényképezni. A futásomról csak annyit árulok el, hogy jól sikerült, a többit majd szóban. Egyébként most ne az én futásomon gondolkodj sokat, mert van fontosabb gondolkodni valód is. Szeretlek, és szeretném Veled élni életem hátralévő éveit, és azt is szeretném, ha nem kerülnénk teljesen lehetetlen helyzetbe pusztán amiatt, hogy nem beszélünk egymással. Ez elég fontos szempont, ugye? Mellesleg ma hallottam egy jó mondást: Komoly embernek komoly barátnője van. Szerintem Te elég komoly barátnő vagy, hiszen 13 éve ismerlek és barátkozom Veled. Az más kérdés, hogy Te abból a 13-ból csak 4-et viszonoztál, de hát ez is csak azt mutatja, hogy egy fordulópont a kapcsolatunkban most már nagyon időszerű lenne, szóval hajrá :-)! És puszi is!

Ez nem webkamera kép, én fényképeztem magam arról a kilátó pontról, amely a Galyatetőre vezető út mellet található, és ahonnan észak felé nyílik panoráma. Zoli futott, őt kísértem, holnap viszont szerepet cserélünk, én leszek a futó egy rövidebb távon, ő pedig a kísérő. Sikerült neki ez a mai nap, bár őrült sár volt sok helyen, holnap majd nekem kell valahogy megbirkóznom az átázott erdő minden "nyalánkságával", hisz azon a területen, ahol a holnapi verseny lesz, ma félórán keresztül úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna. És előtte sem volt csont száraz a talaj ott...

Az első kép a már ismert Kab-hegyi kamerával, a második a Gerecsében, a harmadik pedig Budán készült, az Őzike utcában, ahol az egyik - időközben milliárdossá vált - volt osztálytársam is lakik. Most tehát láthatod, hogy milyen felhőkben gyönyörködhet egy milliárdos, ha kinéz az ablakán. Egyébként csak azt akarom mondani, hogy ha összeházasodnánk, és utána szépen élnénk együtt, az több lenne mindennél, mint amit eddig bármelyikünk is gondolt a szerelemről és a párkapcsolatról, sőt, emberileg hirtelen beelőznénk a párok 90%-át. Jó, Zsoltit és Margót, akiknél most vendégeskedem a Mátrában, nem, de egy csomó egyéb kettős azért irigykedve nézne ránk...

Nap-fény-felhő játék Balatonföldvárról nézve!

Édes Egyetlenem!

Sok időm nincs, mert nagyon fáradt vagyok, megjártam Vácot oda-vissza autóval, de fontos mondanivalóm van, amelyet nem szívesen halasztanék el még holnapra se. Nem tudom, mért nem jössz vissza hozzám, nem tudom, mi gátol még mindig, és így nem is fogom megtudni. Sok fontos fordulón vagyok túl, és nem csak Brazíliára meg a Balatonra gondolok, férfias küzdelmek hosszú sorát végeztem el sok egyéb területen is, rengeteg nagyon fontos dolgot tanultam, és rengeteg dologban nagyon megváltoztam. Szóval felőlem most már igazán jöhetnél, és ráadásul még kezd kialakulni egy olyan csillagállás is, amilyen már tavaly is pedződött. Valószínű, hogy elég nagy hatású döntéseket kell hoznom a közeli jövőben, olyan döntéseket, amelyeket nagyon nehéz lenne meghozni vakon, a Te körülményeid ismerete nélkül. Ugyanis ezek a döntések - ha egyszer majd együtt fogunk élni - Rád is hatással lesznek, viszont ha nem találkozunk, nem beszélgetünk, nem ismerjük meg egymás helyzetét, akkor nekem egyedül kell választanom a lehetséges utak közül, és egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt az utat választanám a Te dolgaidra nem rálátva, mint amelyiket ellentétes esetben választanám. Azt is mondhatjuk, hogy az életünk, a sorsunk nagyon sokáig békén hagyott minket, hisz ilyen csillagállás sokkal hamarabb is kialakulhatott volna, de most, amikor tényleg azt érzem, hogy minden egyéb szempont szerint is kifújni látszik ez a hosszú várakozásos időszak, még a fejlemények is ráerősítenek arra, hogy lépnünk kell. Kérlek szedj össze egy kis bátorságot, hátha el lehetne érni, hogy újabb terhek ne kerüljenek ránk pusztán azért, mert nem merünk szóba állni egymással. Én nem tudok felcsengetni Hozzád, mert nekem nem szabad, de Te bármikor megteheted ugyanezt nálam. Feltéve, hogy nem akarsz az időkapuval játszani, azt azért találtam ki, hogy egy kicsit szervezettebbé tegyük a következő randevúnkat, de a spontán felindulásos "Na, akkor én most akkor elmegyek Gyurihoz, mert nem érdekel már semmi más!" is lehetséges, de arra figyelmeztetlek, hogy sokszor nem vagyok otthon, vagyis ha ezt választod, lesz egy kis rizikó benne, könnyen lehet, hogy hiába jössz majd. Hát ilyesmi, most többet nem mondhatok, meg nem is akarok, meg ragad le a szemem az álomportól, valami manó befújhatott vele. Képet se teszek fel, ne terelje el a figyelmedet e tartalmibb üzenetről, holnaptól viszont lesznek fényképek ismét, valószínűleg webkamerásak és valószínűleg nem túl sok szöveggel, hogy tudjál gondolkodni rólam csendben, de hatékonyan, ítélni felőlem, hogy mennyit érek Neked... Mert lassan ezt már ki kéne találnod, Édes :-):-(:-)! Gyere el az időkapuba, gyere el hozzám, vagy ne gyere a blogra hosszú ideig, és abból érteni fogom, hogy tényleg nincsen már semmi terved velem, bár ez az utóbbi megoldás lényegében csak a végső kétségbe esés esetére jó, hiszen hat év ilyen különös kapcsolattartás után azért nem lenne nagyon szép úgy véget érni, hogy egyszer csak eltünedeznek a pálcikák. Ha nem tudod, hogy mit akarsz, akkor is lépjél valamit, mert különben az élet fog átlépni Rajtad, az pedig leginkább Neked lesz nagyon rossz érzés, és így aztán nekem is. Találkozhatunk úgy is, hogy nem döntesz el előre semmit, mert lehet, hogy pont a találkozás közben fog kialakulni Benned valami. Nem akarsz a színem elé kerülni? Ezt is meg tudom érteni, hisz rettenetes ember vagyok, de a mellékelt ábra azt mutatja, hogy a színem elé kerülésed nélkül egy helyben állsz és hosszú időn keresztül. Figyeltem sokáig, hogy kijön-e valami ebből várakozásból, de eddig nem jött ki, és vannak olyan vonatok, amelyeket nem lehet a végtelenségig megállítva tartani. Volt sok feladat, amelyet nekem magamnak kellett megoldanom, de úgy érzem, hogy lényegében túl vagyok rajtuk, és lassan a külső körülmények szele is kezd feltámadni. Lassan tovább fordul a színpad, de még mindig nem tudom, hogy a következő felvonásban velem leszel-e vagy sem, pedig időszerű lenne megtudni. Találd ki, Édes, minden a kitalálás irányába mutató megoldás lehetőség érdekel, csak történjék már valami. Megtiltottad, hogy kapcsolatot keressek Veled, tiszteletben is tartottam, csak a blogot nem tudtad megtiltani, innen legfeljebb elmaradhattál volna, de azt nem akartad megtenni, ez látszott világosan mindig. Nagyon sok szépet írtam Neked, de úgy látszik, hogy a fáradozásaim önmagukban elégtelenek. Nem baj, ezt is elfogadom, de akkor tegyél valamit Te. Valamit olyat, ami segít Neked, és azáltal nekem is tisztázza, hogy mi vár ránk. Veled szeretnék élni, ez nem titok, sőt azt érzem, hogy egy ilyen történet után minden más kifejlet kudarc lenne mindkettőnk számára, de Te is kellesz ahhoz, hogy ebből az érzésemből, meg a Te hasonló érzésedből kijöjjön egy nagyon szép kapcsolat. Akarod? Nem? Akarsz? Nem? Mit szeretnél? Mért olyan nehéz? Hogyan lehetne könnyíteni rajta? Ha egyedül nem megy Neked, dolgozzunk együtt a válaszaidért! Szeretlek, vigyázz magadra, puszi!

                                        Kis Herceged

Jöjjön pár Kab-hegyi kép. Az első kettő régebbi, a második kettő mai, az utóbbiak időben egymáshoz közeli időpontban készültek (fél óra van köztük)...

Édes Egyetlenem! Most nagyon kevés időm van, meg nem is vagyok valami jaj de lelkes, mert bíztam Benned, de mégis megcsalál. Hiába az ember tervez, Napocska meg keresztül húzza a számításait százezredszerre is, puffoghatok én Neked akkora ágyúkkal, mint a háborulat, Téged nem tud megrengetni a dörgedezésük. Édes, nem lehetne ezen változtatni egy kicsit? Egy darabig nem fogok verset írni Neked, az biztos, egyébként tényleg zsúfolt időszak elébe nézek, de nem az a fő oka, hanem a motiváció csekély volta, amelynek elapadásáért mindent elkövetsz, ami ebben az igen speciális helyzetben egyáltalán elkövethető. Legalább azt az egy időkapus pálcikát felállítottad volna, amelyikről pár napja beszéltem! Legalább lett volna egy lépés, még ha nem is jött volna utána a másik kettő! Jó, az igaz, hogy mostanában nem nagyon hiányzol, akkor a hiányzásaid elmaradását fogom fel lépésnek, de mégis azt mondom, hogy ezen a tempón nyolc-kilenc év után azért lehetne egy picit gyorsítani. Mi lesz a nyarunkkal? Megint külön töltjük? Komolyan mondom, sírni tudnék, ha nem sírtam volna már ennyit, mint egy özönvíz! Kapsz egy tihanyi képet, gondolom, hogy már unod ezt a helyszínt, de most más nem jár, nincs kedvem sokat válogatni, ez is túl szép ahhoz képest, amit érdemelsz. Jó-jó, csak viccelek, ne haragudj meg rám, inkább gyönyörködj ebben a képben, töltse el a szívedet a gyönyörűség, és hatására olvadjanak fel a jéghegyek Benned végre! Kérek 9:30-as pálcikát! Puszi!

Édes Egyetlenem! Úgy döntöttem, hogy megbízom Benned, és ellövöm a nagyágyút, hadd szóljon :-)! A mai látogatásod pontos időpontját nem ismerem, csak azt tudom megállapítani, hogy 9:00 és 9:30 közé esett, vagyis nagyon közel jártál az időkapuhoz, holnap pedig gondolom, hogy még pontosabban fogsz célozni. Az én nagyágyú webkamerám Magyarország egyik legszebb kilátása veszi célba (mind a négy kép ma, a Te látogatásodhoz képest tegnap, vagyis vasárnap készült), Te Ámor nyilát használd, és azzal lődd ki a 9:45-ös időpont plussz / minusz 15 perces környezetét. Ez egy borzasztó egyszerű feladat, az órát ismerni kell hozzá, de azt már megbeszéltük, illetve egy kis bátorság kell hozzá, mint minden lőgyakorlathoz, viszont az meg már régóta gyűlik, tehát most már biztos van elég! Szeretlek, és vigyázz magadra, mert nagyon várlak!

Édes Egyetlenem!

Írtam Neked még egy verset, de szeretnélek megkérni, hogy most már nagyon figyelj oda a pálcika állítás időpontjára, 9:30 és 10:00 között legyen CET (Central European Time) + nyári időszámítás szerint három egymást követő nap, mert ha most is elrontod, egyszerűen elképzelni se tudom, hogy mit fogok csinálni. Tegnap az jutott eszembe, hogy lefutom az El Camino-t két hét alatt, ami nyilván őrült nagy hülyeség, de amellett amit nyolc éve űzünk, mégis csak eltörpül. Egyébként az El Camino-t Veled végigjárni legalább annyira szeretném mint a Balatont körbefutni a segítségeddel, vagyis ez a futós zarándoklat még science-fiction szinten sem állja meg a helyét. A bakancslistám olyan dolgokkal van tele amelyekhez Te is nagyon kellesz, és ahogy telik az idő újabb és újabb tételek kerülnek rá. Kezdődött a sátoraljaújhelyi bob-pályán való lecsúszással (fék nélkül), aztán jött a galyatetői bivak szálló, a tűzön járás, majd a Balaton körbefutása és az El Camino. Szerintem már csak azért is sietned kéne, mert ha sokat mélázol, az lesz a vége, hogy egy Mount Everest megmászást és egy Holdra szállást is hozzá fogok írni :-)! Puszi, szeretlek nagyon!

                                       Kis Herceged

Lassú évek múlnak, záporesők hullnak,
A webkamerák időjárást közvetítenek,
Miközben a fáradt szívek meghasadnak,
Könnyel telnek meg a kiszáradt szemek

Édesem! Nem 8:30, hanem 9:30! Félreértetted? Ej-ej, most írhatok Neked egy újabb verset! A kutyafáját! Irgum-burgum, vaskalap, hogy soha nem figyelsz oda eléggé :-(! Még az a szerencse, hogy ma olyan jövés-menés volt az égen, hogy nem győztem kapkodni a webkameráimat, Nyíregyháza kivételével szinte mindenütt esett, a legtöbb helyen több hullámban törtek ki a zivatarok, a ballagók jó része biztosan elázott. Egyébként lassan annyi jó képem lesz, hogy kitapétázhatnám vele ezt a lakást (ha nem tervezném 8 éve folyamatosan, hogy egy héten belül elköltözöm innen). És közben még ott van a nagyágyú (melynek hollétét mélységes mély titok fedi), el sem tudom mondani, hogy hány különböző megvilágításban gyűjtöttem be képeket az előtte elterülő tájról. Komolyan mondom, a bőség zavara, meg a zavar bősége is, mert az például nagyon zavar, hogy nem ismered az órát. Na, de elég ebből, túl van beszélve, jöjjenek a felhők, ha már a Napocskát hiába hívogatom....

Nagyon szép felhőképet találtam ma, a Bakonyban, a Kab-hegyen készült. Fogadd szeretettel, hisz én is úgy adom :-)! Puszi!

Végül úgy döntöttem, hogy ma csak vers lesz, a képek sorát megszakítom vele, hogy ne legyen annyira unalmas. Éppen elég unalmas az, hogy az év első négy hónapjában még véletlenül se találtál be a fél 10-től 10-ig tartó időkapuba, bár én inkább azt hiszem, hogy szánt szándékkal kerülted el ezt az idősávot. Ugyanis annak a valószínűsége, hogy több, mint 120 pálcika közül véletlenül egy sem esik bele a nap 24 órájának e nem is nagyon eldugott 30 perces szakaszába, elég kicsi szám. Na, de félre a matekkal, vegyük elő inkább a szerelmes lírát, mert az igaz, hogy ebből a versből nem lehet facsarni a romantikát, de nagyon sok érzés, Veled kapcsolatos érzés és nagyon sok Téged illető tiszta, férfias szeretet azért van benne. Ha tetszik, legalább holnapután gyere jókor! Abból tudnánk egy kis erőt meríteni, mert akkor végre egy nagyon kicsi dolog történne. Úgyis tudom, hogy Te vagy messze földön a legstabilabb blogolvasóm, nem kell titkolóznod, semmi értelme. Azt is tudom, hogy bátorság kell még a legkisebb, legártatlanabb lépésekhez is, de hát úgyis az lesz a vége, hogy szeretni fogsz, akkor meg mi a csudának nyújtani a várakozásunkat, mint a rétes tésztát? Bár abból a rétestésztából, amelynek a nyújtottsága a várakozásunk hosszához hasonlítható, nemigen lehetne sütni semmit, mert az olyan vékony a sok nyújtástól, hogy szinte már átlátszik...

-----------------------------------

Kellenek a gyökerek, hogy legyen mitől elszakadni,
Hogy legyen értelme játszani a mesék tündöklő terében,
Hogy legyen értelme annak a híres világgá menésnek,
Indulni óramű pontossággal érkező sorsfordulók felé,
Hisz óriások és törpék, boszorkányok és tündérek,
Királyok és királylányok soha sem késnek

Olyan van, hogy egyik vagy másik nem jelenik meg,
Pedig már igen csak szeretnénk találkozni vele,
De akkor nem rá várunk, mi nem vagyunk még készen,
Mert még nem győztük le szívünkben az összes sárkányt,
Mert még nem jártuk be azt a hatalmas birodalmat,
Az egészet kerestük, s megakadtunk egy részen

Megakadtunk, mert megakadni könnyű,
Megigézett minket mindenféle bűbáj,
Tévelyegtünk sokat, de már a centit vágom,
A ködben kirajzolódó álmok nem hazudnak,
A szívben kirajzolódó megérzések meg pláne nem,
Boldog Te is akkor leszel, ha túllépsz a boldogtalanságon!

Ma egy szép siófoki képet vadásztam Neked, hogy nagyobb kedved legyen visszajönni hozzám :-):-(:-)! A holnapi kép mellé pedig lehet, hogy egy kis lírát is felteszek majd, hisz rímelő sorokat már régóta nem olvastál tőlem, most viszont lett egy vers, amely ráadásul rólunk szól. Na, de ne vágjunk nagyon a dolgok elébe, minden napnak megvan a maga baja, meg a maga gyönyörűsége is, a mainak az a baja, hogy már megint eltévesztetted a Kisbolygó látogatás időpontját, a gyönyörűsége pedig - könnyen lehet, hogy - pont ez a felhőzet a Balaton egén...

Tegnap napfelkelte volt, úgy döntöttem, hogy ma naplemente következik :-)! A már egyszer szerepelt földvári kamera telibe kapta, néhány kondenzációs csík pedig csak fokozza az élményt (Egyébként a web kamerák között van egy nagyágyú, de azt nem fogom ellőni addig, amíg hozzá nem látsz az időkapus pálcikák állítgatásához. Viszont remélem, hogy hamar sorra fog kerülni mégis :-)!

Meg kell jegyeznem, hogy szombaton nem voltál, viszont gondolom, hogy csak azért nem, mert az időkapus pálcika állításokhoz szükséges bátorság összegyűjtésének izgalmában elfelejtettél ránézni a blogra. (Azért is gondolom, hogy így lehetett, mert ma viszont jött egy 10:00-s pálcika, amelyik így csak egy hajszálnyival  vétette el az időkapuba kerülést, mindössze pár perccel csúszott ki a megadott határidőből.) Ne félj, ennek nem lesz semmilyen következménye, csak a vasárnapi virágkép marad el, de hát az nem olyan nagy kár, a fehér rózsa ugyanis élőben sokkal szebb, mint fotón, és ha tényleg összegyűjtesz három konzekvens pálcikát, annyit kapsz belőle, amennyit csak kérsz, illetve eggyel többet, de az is lehet, hogy kettővel, ezen még gondolkodnom kell, illetve attól is függ, hogy mennyit kérsz, mert virágban a páratlan számú a szép, ellentétben az emberekkel, akik viszont párban mutatnak igazán jól :-)! A mai képek a napfelkeltéről szólnak, és hát hol is lehetne másutt az a napfelkelte, mint a Balatonnál. Két ikonikus hely közvetít, a balatongyöröki szép kilátás, és a már jól ismert, de még mindig meglepetéseket tartogató tihanyi panoráma. Aztán még van egy kis egyéb mondani-, illetve leirni valóm is, lásd alább...

Szóval most az jön. Az alábbi félkész blogbejegyzés tegnap pár órán át látható volt a blogon, ha Te voltál az a nevezetes 10:00-ás látogató, akkor bizonyára olvastad is. Nem volt szándékos, egy technikai hiba okozta, de ha már így alakult, megmagyarázom inkább. Valamikor az volt a tervem, hogy a futás után készült képpel együtt fog ez a pár sor megjelenni, de aztán kicsit változtattam, kicsit átfogalmaztam inkább, abból lett a múlt keddi levél. Ezt a változatot végül nem akartam megmutatni, de most már mindegy, nem titok egyébként, vállalom, csak most már picit más hangsúlyokkal. Egy biztos, nagyon szeretném körbefutni a Balatont úgy, hogy Te kísérsz, ezt már többször mondtam. Nem tudom, hogy ennek a szándéknak mekkora lesz a súlya, amikor majd együtt fogunk élni, de még mindig azt érzem, hogy szuper jó lenne, illetve azt gondolom, hogy ez nagyon sokat tudna lendíteni rajtunk. Nyilván kettőnkön, illetve a helyzetünkön fog múlni, vagyis Nélküled, egyedül nem lehet pontot tenni rá, de hogy van ez az érzésem, és erősen foglalkoztat is, az nem titok. A párkapcsolatok legnagyobb baja mostanában az, hogy a férfiak nem férfiak, a nők nem nők benne, illetve senki sem érti a maga nemiségét, a Dallamok is erről szól. A futásom a rá való felkészüléssel együtt nagyon sokat segített abban, hogy kicsit jobban értsem saját magamat. Biztos vagyok abban, hogy ha Te ebbe a folyamatba bekapcsolódtál volna, ha hónapokon keresztül segítettél volna a felkészülésben, ha a decemberi hosszú futások után este 10-kor Te mostad volna meg a hátam, mondjuk, akkor Te is nagyot léptél volna valódi önmagad felé. Nem afelé a fantom Napocska felé, amelyet a környezeted vetítéseiből tákoltál össze (mint ahogy azt mindenki teszi, amíg nem tud jobbat), hanem ahhoz az egyszer volt, és soha többé nem lesz csodához, akit születésed óta magadban hordozol, de akit biztos, hogy még nem neveltél fel eléggé (mint ahogy mindenki másnak is vannak elmaradásai ezen a téren). Nem akarok ebbe nagyon belemenni, mert ezt élni kell, és nem beszélni róla, az éléshez viszont szükséges, hogy végre valahára kicsit nekibátorodjunk, és merjük megfogni egymás kezét...

-------------------------------------

Édes Egyetlenem!

Az eredeti terv az volt, hogy megkérdezem Tőled, mi nem stimmel az alábbi képen, hogy javítható-e ez a hiba, és ha igen, akkor hol is mikor lehet leghamarabb ehhez nagyon hasonló, de hibátlan képet készíttetni.

Sajnos kicsit kiestünk a ritmusból, majdnem egy hónap telt el a verseny óta, most már nincs akkora bája ezeknek a kérdéseknek, mint mondjuk három hete lett volna, viszont még mindig azt gondolom, hogy nekünk a következő évi Balaton futást együtt kéne végigszenvednünk, a felkészülés első percétől a remélt célba érkezés esetleges eufóriájáig mindent. Nyilván nem vagyok ebben 100%-ig biztos, hisz Tőled oly sok éve (bizonyos értelemben) távol élve nem tudom egész pontosan megítélni, hogy milyen lesz Veled, és melyek lesznek közös életünk legfontosabb sarokpontjai, hisz az nem csak rajtam fog múlni, de azért 97%-ig érzem, hogy ennél kevés dolog tudná kitörölni belőlünk hatékonyabban az eddig elkövetett bénázásaink utolsó morzsáit is. Már az első balatoni futás projektből is elképesztően sokat tanultam, a másodikból viszont együtt tudnánk tanulni. Én férfiasan vállalnám a fizikai erőfeszítés nagy részét, a gyűrődést, Te nőiesen vállalnád, hogy segítesz nekem, a törődést. Ha egy ilyen jó féléves nagy figyelmet és türelmet igénylő felkészülési szakasz után megjelennénk a Balaton partján, megállna körülöttünk a levegő, minden résztvevő egész világosan látna rajtunk egy olyan összetartozást, amely a szívük mélyéig megrendítené őket. Egy futóverseny egyébként is olyan hely, ahol a felfokozott érzékenységtől a kegyelmi állapotok gyorsabban beállnak, a falak gyorsabban ledőlnek, és amikor ehhez még hozzá jön a futó és a párja közti kimondhatatlan, de azért nagyon világosan érzékelhető szeretettel teljes, önzetlen, felelősséggel vállalt kapcsolat világos megmutatkozása, akkor a mennyország fényei kezdenek el csillogni a tó felett és a futók, sőt minden arra járó ember szívében. Szóval majd meglátjuk, hogy mit csinálunk, de ez azért egy elég erős opció, vagyis egyelőre - biztos, ami biztos - fenntartom a formámat, átjárok a Kopaszra, valószínű, hogy el fogok indulni néhány terepfutó versenyen is, és elhatároztam, hogy igyekszem minden hónapban legalább 150-200 km-t futni, hogy legyen egy jó alap, ha a nyár vége felé neki kell rugaszkodnom megint egy fokozatos edzés adag növelésnek. Egyébként valószínű, hogy Nélküled nem készülnék fel még egyszer, mert tényleg kell hozzá 3-4 elég durva hónap. Nem több, de annyi igen, és nem hiszem, hogy Nélküled még egyszer annyi időt és annyi fáradtságot rászánnék, viszont Veled boldogan, mert annyira beleillene a történetünkben, mint a százezredik szó a naplóban, mint ez az egész hosszú Tőled való távollét egy másik utca másik házának másik harmadik emeleti másik 15-ös számú ajtója mögött lakva (ám légvonalban csak egy szűk kilométerre Tőled), mint az óperenciás tengeren túli utazás, mint az első balatoni futással lezárult hosszú beavatási szakasz, mint minden, minden, minden, ami eddig lezajlott, és akkor még csak a saját oldalamról beszélek, amelyet, gondolom, Te is könnyen ki tudnál egészíteni pár megfigyeléssel... Ja, ha már a megfigyeléseknél tartunk: szívesen megfigyelnék három konzekvens időkapus pálcikát is :-)! Puszi!

                                        Kis Herceged

Ma sokkal szebb idő volt és készült pár szép kép is, de a legszebbet még mindig a tihanyi kamera szolgáltatta. Végül úgy döntöttem, hogy megint két kép kerül fel, az egyik az említett tihanyi, míg a másik a Budai hegységben készült, melyet egy Normafa közelében lévő kamera rögzített. Utóbbin látható az a hegyhajlat is, amely mögött majdnem húsz éven át laktam, nyíllal bejelöltem, bár úgy emlékszem, hogy a János hegyi kilátóból megmutattam Neked a valóságban is...

Ma is nagyon borult idő volt országszerte, reggel viszont elcsíptem egy kis világosságot a tihanyi kamera közvetítésében, nekem legalábbis nagyon tetszik ez a kép, egész különleges színe, fénye van, szinte teljesen összemosódik rajta a víz és a levegő, meg sem lehet mondani, hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. Aztán folytattam a nézelődést, de estig nem láttam semmit, akkor viszont nyugatról elkezdett felszakadozni a felhőzet, és pont a lemente előtt, még bekukkantott a napocska egy kis időre. Erről szól a második balatonföldvári kép, melyet azért is szerepeltetek itt, mert félek, hogy a végén még azt fogod hinni, hogy csak két helyről lehet szemlélni a Balatont, pedig ez a legkevésbé sem igaz, Rengeteg kamera van a Balaton körül, persze, nem egyformán látványosak az általuk készített táj- és felhőképek, de azért van miből válogatni.

Látom, hogy nagyon szépen visszaszoktál a Kisbolygóra, aminek örülök, ám azt azért szeretném mondani Neked, hogy van nagyobb cél is. Most 13 konzekvens pálcikánál tartunk, ha szombaton meglesz a 14-dik, akkor vasárnap megint elmegyek a virágboltba, de közben Te is fejlődj tovább, plíz! Például nekem most úgy tűnik, hogy egy-két-három időkapus látogatás a fejlődés egy nagyon kézenfekvő, természetes és frappáns módja lenne, főleg az első időkapura gondolok, mert a másodikkal nem sokra mennénk, hiszen úgyis írok Neked levelet elég gyakran, például most is :-)! Jó, tudom, hogy a mennyiségi változás nem mindig csap át minőségibe, viszont azt is tudom, hogy néha azért igen. És nekünk az előző néha már olyan régen volt, hogy lassan jöhetne a következő. Ez így elég logikus, nem? Nekem legalábbis annak tűnik... (Puszi)

Ma megint nagyon gyatra idő volt, unalmas szürke fellegek vonultak az ország minden tája felett szinte folyamatosan. Még szerencse, hogy reggel elkaptam egy pici napocskát Tihanyban, vagyis a tegnapelőtti helyünkön...

Ma nem voltak nagy fénycsaták az égen, a Zamárdi felett lévő kilátó webkameráját választottam végül. Látszik a Tihanyi félsziget, meg a Balaton két medencéjéből egy-egy darab. Remélem, holnap kicsit változatosabb égképeket is fogok találni :-)!

Most pedig - amíg arra várunk, hogy egy kis bátorságra lelj magadban - elkezdjük körbejárni Magyarország legszebb webkameráit. Próbálok majd változatos fényviszonyokat, szép felhőzeteket mutatni Neked, de a táj is fontos eleme a képnek. Ha valamelyikhez kedved kapsz, az időkep.hu-n on-line is csemegézhetsz :-)! Kezdjük a Balatonnál, méghozzá a Tihanyi hegyről tekintsünk a Keleti medencére...

Édes Egyetlenem!

Most pedig mindjárt elmegyek, és veszek Neked egy szál fehér rózsát, mert a hét egymást követő pálcika állítás bátorságáért bőven megérdemled :-)!. Legszívesebben máris felcsengetnék vele Hozzád, de hát azt nem lehet, attól el vagyok tiltva, így csak le fogom fényképezni, és ide fogom tenni a képet, e bejegyzés alá. Rengeteg mindent meg kell értenünk, de most a legfontosabb az, hogy végre találkozzunk, vagyis, hogy bízz bennem annyira, hogy három konzekvens időkapus látogatást tudj mutatni. Nem tudom, hogy erősíthetem meg Benned ezt a bizalmat e nagyon keskeny kommunikációs csatornát használva, de biztos lehetsz abban, hogy mindent meg fogok próbálni. Végtére is az idő nekem dolgozik, minden egyes nap csak aláhúzza a szándékom komolyságát :-)! A mai nap az ünneplésé, a hét pálcikának örülünk, viszont holnap szeretném megmutatni Neked azt a képet, amely végtelenül szélsőséges érzelmeket vált ki belőlem mindig, amikor ránézek. Mert az egy nagyon jó, nagyon kifejező, nagyon összefoglaló fénykép, melyben rengeteg minden bele van sűrítve, viszont valami, illetve inkább valaki borzasztóan hiányzik róla mégis. Nem tudom, hogy lesz-e módunk valaha is kijavítani azt a hibát, amely miatt az a fénykép annyira felemásra sikeredett, de remélem, hogy igen, sőt egyszer talán majd készülhet egy jó fénykép is helyette. Most nem mondok többet, ha van kedved találgathatsz holnapig, hogy milyen fénykép lesz a következő jelentkezésemben :-)! Puszi, nagyon szeretlek!

                                        Kis Herceged

1. ui: Most látom, hogy áprilisban ez az első kép... Már nagyon ideje volt :-)!

2. ui: A mihez tartás véget, illetve azért, mert nem szeretek fontos információkat elhallgatni Előled, ideírom, hogy a brüsszeli járat május 25-én 18:10-kor indul Liszt Ferihegyről és május 28-án 22:45-kor érkezik ugyanoda vissza, vagyis - ha lehet - hétfőre is érdemes szabadságnak kivenni.